13. rész: Szegény GM!

/Helyszín: szakadék főhadiszállás. A két gyilokmester az ágyon ül, lenge ruccanásban. Mindketten vadul cigiznek. I valami napi bulvárt, GM a NM-t lapozgatja./

I: -Na, kislány, kettő-nullra vezetünk. /Tök egyszerre leteszik az újságokat./ Még egy kis kitartás, és a győzelem is a miénk lesz. És persze, picinkét gazdagabbak is leszünk. Készen állsz az utolsó felvonásra?

GM: -Naná! Bár már azt hittem, hogy valami új tervet kell kieszelnünk... Vért izzadtam, amíg egy olyan kocsit találtam, amelyikben csak a vezetőnél van légzsák. Apuci meg állandóan ott okvetlenkedett a sarkamban, hogy...

GM /nyávog/: ...-Ez miért nem jó?  Nézd, micsoda csoda női autó! Ezzel meg mi a baj? A legmenőbb hollywoodi sztárok is ezzel járnak!

GM /rendes hagján/: -És amikor végre megtaláltam!

GM /újra nyávog/: -Ez?! Ez a rom, amit belep a korom, és majd' annyi idős, mint a saját korom?!

GM /normál hangján/: -Ezt megjegyeztem, mert kivételesen tényleg vicces volt az ipse, de annyira ki volt akadva, hogy észre sem vette, hogy végre valami humorosat sikerült böffentenie. Alig bírtam neki megmagyarázni, hogy nem az a fontos, hogy szép legyen, hanem, hogy strapabíró -bár majd szétesett-; hogy, ha valamikor számít, hogy ne legyen drága, az most van, elvégre RG iskolája nem két fillér, és a házat is fel kéne újítani. A végén aztán azt is bedobtam, hogy ha RG-nak esetleg kistestvére születne... Na, ez volt az a pillanat, amikor úgy ellágyult -testileg és agyilag egyaránt-, hogy épp csak szét nem folyt a betonon, és végre hajlandó volt belekotorni a pénztárcájába.

I: -Tudom, ezt is végigasszisztáltam. Te, meg tudnád nekem mondani, hogy mi a fészkes fenének nem veszed ki a füledből a fülhallgatót akkor se, ha éppen nincs rá szükséged? Állati hülyén nézel ki, hogy állandóan lóg a zsinór a füledből... 

GM: -Akár hiszed, akár nem, annyit használtam, hogy -szerintem- szépen belenőtt. A sok infótól lassan bele nőtt, haha! A lényeg az, hogy egyszerűen nem jön ki. 

I /idegesen forgatja szemeit/ -XX! Nem jön ki!

GM: -De már tök hozzászoktam, és egyáltalán nem zavar.

I: -Engem viszont piszkosul! Állandóan az az érzésem, hogy valakitől folyamatosan mindenféle instrukciókat kapsz! Még dugás közben is! Na várj csak, majd én kiszedem!

GM /riadókészültségben/: -Hogy gondolod? Nekem még melegítéssel, krémmel sem sikerült!

I /XX, ráadásul gonoszul/: -Akkor majd mindjárt meglátod! 

/Az innen következőket I szemszögéből nézhetjük./

GM /felfogva a rá leselkedő veszély nagyságát, rimánkodva/: -Ne, kérlek, ne...!!!!

/I kezeit látjuk, ahogy megragadja a zsinórt, és elkezdi körbe húzni GM-et, mely mozdulatsor szépen elegáns pörgetésbe megy át. Kárvallott folyamatos kegyelemért könyörög a légben, de teste kilógó részeivel minden útbaeső tárgyat feldönt és összetör. Egyszerre csak I kezéből eltűnik a zsineg, nem tudni, mely okból: kicsusszant a fülhallgató GM füléből, avagy csak I volt béna. GM átzúdul a szobán, nemes egyszerűséggel kiüti a bejárati ajtót. Kiválóan hallani, ahogy lecsörömpöl a lépcsőn. I -még mindig, mint kamera- átcsörtet a GMvert ajtó roncsain, és lenéz. A lépcsőfordulóban a nő, aléltan.

I: -XX!

14. rész: A végső túra előtt

/RG-ék háza. Redvás hanggal redvás autó érkezik. AP becsörtet./

AP: -Hahó, drágám! Édesem, halló!

/Ő már megpillantja GM-et, kinek látványától földbe gyökerezik a lába./

AP /döbbenten/: -Úristen, drágám, mi történt veled?!

/Kép fentről lefelé szemügyre veszi a hölgyet. Fején hatalmas, fehér turbán, szeme alatt monokli, arcán további zúzódásnyomok, bal lába gipszben./

GM /érthetően morózusan/: -Megcsúsztam, és leestem a lépcsőn.

I /csak a hangja hallik/: -XX!

AP: -És, és jól vagy?

GM /indulatosan/: -Szerinted?!

AP /hebegve/: -Nem úgy értem, csak hát meghoztam a kocsit, és hát, ugye, hát látom, hogy...

GM: -... látod rajtam, hogy szeretném kipróbálni? Erre gondolsz?

AP /továbbra is hebeg/: -Igen, én is pont erre gondoltam, de hát...

GM /ellenségesen/: -Mit de hát?! Azt hiszed, hogy ettől a pár karcolástól magatehetetlen hülye lettem?! A jobb lábamnak kutya baja, mindkét kezemet tudom használni... Szerinted még mi a fészkes francfene szükségeltetik egy tragacs elvezetéséhez, he? Esetleg megmondanád, ha épp ráérsz!?

AP: -Hááát, végül is, de mégis, nem lenne jobb ötlet ezt a kis próbautat későbbre halasztani? Vagy mi lenne, ha én vezetnék? Kicsit tényleg autókázunk...

/Hangja fokozatosan egyre nyálasabbá válik./

AP: -... az én kedvesem bedől az ágyba, apuci pedig kiszolgálja, azt hoz neki, amit csak kér...

GM: -NEM!!!

/A ház környékén a galambok ijedten felröppennek; az emberek az utcán rémülten megállnak, és forgatják a fejüket, meglelendő a hang forrását; I ijedtében leesik a székről, magával rántva a kémszerkezetet, s annak folyományaként az egész konyhai szekrényrendszer rádől; két politikus éppen kezet rázna, de a kiáltás megakasztja a mozdulatot; egy üstökös óriásit fékez, még mielőtt becsapódna valami bolygóba; a nekünk háttal ülő Jóisten éppen egy másik világot gyúrna, ám most megakad, de pillanatnyi szünet után folytatja munkáját./

Jóisten /megrántja a vállát, és tovább dúdolgatva/: -Még nincs is vasárnap!

/Tábla jön lefelé, rajta írógépkattogás ütemére megjelenik a felirat: EZ PERSZE ÍGY BAROMSÁG! TÉRJÜNK VISSZA A TÉNYEKHEZ! A kép visszafelé forog, majd pofozásszerű és fenékberúgásos hangok közepette-utána a következő feliratú tábla jelenik meg: JÓL VAN NA, AKKOR FOLYTASSUK INNEN!/

GM /miközben AP kissé hökkenten kimászik az asztal alól/: -Hát ennyire szerencsétlennek nézek ki?! Talán úgy állok itt, mint egy hullajelölt?! Van fogalmad róla, mióta várom már ezt a napot?!

I /elkerekedő szemekkel, a romok közül kikandikálva/: -XX!

GM: -Azt hiszed, nekem egy aprócska nehézségtől máris inamba száll a bátorságom?! Hogy egy kis fájdalomtól menten összeszarom magam?!

/GM fenyegetően AP felé lép, de arca eltorzul a fájdalomtól. Ugyanabban a pillanatban egy jellegzetes, betrottyanás jellegű hangot hallunk. Mindkettőjük szeme elkerekedik; kép AP-n. Megdöbbenve, lassan áll fel. Eközben halljuk, hogy GM -egyenetlen léptekkel- elspurizik. Ajtó nyílik, nagy hangú retesz csattanása biztosítja GM számára a szükséges magányt./

I /még mindig a romok alatt/: -Mi a fészkes fene folyik ott? Ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani!

GM /tök sötétség van/: -Legszívesebben beleütném az orrodat abba, ami itt folyik! Így csak megúszod egy helyszíni közvetítéssel! 

/Még mindig sötétben halljuk, ahogy GM lehúzza a klotyót./

I: -XX!

15. fejezet: AP kiszáll a k(g)épből.

/A redvásban, indulás előtt, s közepette./

AP: -Édesem, biztos vagy benne, hogy ne én vezessek? A te állapotodban valahogy...

/GM újra ordítana egyet, de meggondolja magát, és csikorogva -de tényleg!!!- szólal meg./

GM: -Szóval nem bízol bennem, mi?! Hát tudd meg, hogy fiatalabb koromban sokszor még tök részegen is szépen hazavezettem a kocsinkat! Na, erre mi a vakkantás, cukorbébi?

AP /csendesen, magának/: -Most legalább részeg nem vagy!

AP /majd fennhangon/: -Jó, jó, menjünk egy kört, aztán majd meglátjuk!

/AP be akarja csatolni magát a biztonsági övvel, de nem leli azt./

AP /kutakodva/: -Te, létezik az, hogy az én ülésemnek nincs biztonsági öve?

GM /felületesen odapillant/: -Vagy tényleg nincs, vagy te vagy olyan szerencsétlen, hogy nem találod! Le van szarva, HA /gonoszul megnyomja a HA-t, és vet egy aljadék oldalpillantást AP-ra/ visszaérünk, elintézzük ezt a dolgot is.

/A kép AP arcát is mutatja. Ahogy elhangzik az ominózus "le van szarva" GM-től, AP arca elkezd rángatózni a visszafojtott röhögéstől. Mire GM befejezi a mondókáját, AP-ból kitör a röhögés./

GM /ráförmed/: -Te meg mi a lótúrót kacarászol itt nekem, he?!

AP /bugyborékolva/: -Én csak... láttam ott... egy... verebet..., és eszembe...

GM /egészen pontosan nem tudja, mi tetszik annyira AP-nak, de azt tisztán és izolda érzi, hogy köze van hozzá. Mikor újra megszólal, a magasabb szempontoktól vezéreltetve teszi azt, szem előtt tartva, hogy e kirándulást még le kell vezényelnie./

GM: -Neked? Eszedbe? Na jó, majd meglátjuk, hogy ilyen kiváló hangulatban leszel kis kiruccanásunk után is?!

AP /kijózanodva, de a helyzetet tökéletesen félreértve/: -Úgy érted, lehet, hogy esetlegesen rendőrrel találkozunk? Mert akkor inkább el se induljunk! Más már nem is hiányozna! Így se állok valami fényesen, már csak egy jó kis büntetés hiányzik! Különben is, hogy tudnánk innen bejárni dolgozni? Neee, na, én inkább kiszállok...!

GM: -Ne vinnyogjál már annyit, te anyámasszony katonája, mikor láttál te ezen a környéken zsandárt?! Egyébként is, csak egy kis kört teszünk, nem a világ végéig megyünk! De a kiszállással nem lesz gondod, abban biztos lehetsz...

/Ezenközben beindítja a tragacsot./

I: -XX! Megőrültél?!

AP /kissé megütközve/: -Ezt hogy érted?

/A válasz lehetőségét elnyomja GM heavy indulása. AP -kissé kétségbeesve- kapaszkodik az ajtóba. GM normál menetbe vált. AP a rádiót piszkálja, hogy valami zenét facsarjon belőle./

GM /szelíden, szinte álmodozóan megszólal/: -Mondd csak, sose voltál még rá kiváncsi, milyen is lehet repülni?

AP /nekiörül, hogy végre valamihez lecseszés nélkül hozzászólhat/: -Hát, ami azt illeti... Mikor katona voltam, a bakáknál szolgáltam, és ott -hűűűű!

I: -Hűűűűűlye vagy, de nagyon! Bibi, te meg ne szórakozz már!!! XX!

AP: -De jó volna repülni!

/Forgatja a szemeit, hátha ezzel szerez néhány jó pontot kardos arájánál./

AP /visszazökken/: -De miért kérdezed?

GM: -Mert néha azt álmodom, hogy szárnyaim vannak, repülni is tudok, és egyik helyről a másikra szállok, vagy éppen lebegek hihetetlen magasságban, és ez olyan fantasztikus érzés! Nem akarod kipróbálni?

I /idegesen/: -Elment az eszed?! XX!

AP /elképedve, majd felvillanyozódva/: -Á, csak nem nyitott valaki egy bungee jumping-ot a környéken? Tudod mit, nem is rossz ötlet! Óriási érzés lehet belebukni a semmibe, zuhanni, minden veszély nélkül! Mihelyt kicsit jobb idő lesz, elmegyünk, és kipróbáljuk, jó?

GM: -Hát, én nem pont erre gondoltam!

I /még idegesebben/: -Mindjárt megőrülök! XX!

AP: -Hát mire? Na /nyafog/, áruld már el! Nem ér /dedózik/, hogy csak úgy felcsigázod az ember érdeklődését, aztán úgy hagyod! Ez olyan, mint a megszakított közösülés /rendkívül idiótán mulat saját viccén/! Na, lécci!

GM /egy pillanatra undorkodva végigméri emberét, majd előrenézve mondja/: -Tudod mit? Most rögtön megmutatom neked!

/Azt látjuk, hogy az autó gyorsulva száguld lefelé. Előttünk kanyar, terebélyes fa. Mögötte a tenger, mindenféle sziklák./

AP /rémülten előreveti tekintetét/: -Megőrültél?! Fékezz, különben belezuhanunk a tengerbe! Állj már meg, hát nem érted?!

/Elkezdi rángatni a kormányt -tök fölöslegesen, mivel inkább fékeznie kéne-, de GM erősen irányban tartja azt, majd egy erőteljes könyökmozdulattal gyakorlatilag kiüti AP-t, aki ájultan hanyatlik vissza ülésére. GM már csak a fára koncentrál. Úgy megy a fának, hogy neki a törzse jusson. Óriási csörömpölés, GM-nél légzsák ki, AP átszáll a szélvédőn. A levegőben tér magához, kétségbeesetten kapálózik. B épp arra száll./

B: -Nicsak, nicsak, ez itt RG apukája, úgy tűnik. Sosem gondoltam volna róla, hogy ilyenekkel foglalkozik. Bizony, a technikáján még van mit csiszolni! Ha jól emlékszem, az ükükükükapám sógora, don Alfredo, látott már embert repülni, bizonyos da Vinci nevűt, ha jól emlékszem. Ő szárnyakkal próbálkozott, ellentétben RG apjával, aki -ha jól értelmezem, amit látok- az egyszerű emberi izommeghajtásra hajazik. No, de a landolás... Az mindkettőjüknek elég pocsékra sikeredett! Azt még gyakorolni kell!

/B-távlatból látjuk AP-ot egy lapos sziklán. Minden testrésze láthatólag külön, leszakadva; némi vér./

16. fejezet: Egy vidám temetés

/Temetés. Mindenki botrányosan bőg. Zuhog az eső. RG -nos, ő tényleg jogosan./

GM /feketére festett turbánjáról, begipszelt, és szintén fekete kezéről - lábáról kezd lemosódni a festék, bőgve/: -A fenébe, hogy fogok mindjárt kinézni!

I /az autójuknál, bőgve/: -Egy hulláért három sírhelyet kifizetni, XX!

Sírásók /a sír közelében, lapátjaikra támaszkodva, bőgve/: -Egy bérért egy házalapot kiásni!

Sírbaengedők /a kamera közelít, de oldalról csak annyit látunk, hogy egy koporsóval vadul küzdenek az illetékesek. Fújtató, lihegő hangon/: -Egy bérért hat koporsót leengedni!

/Kamera a válluk felett betekint a sírgödörbe. Végre sikerül az utolsó, a törzset tartalmazó koporsót a helyére bepuzzlézni. A kamera a következő koporsóleosztást  mutatja. Fej - tor - potroh. Ja, mégse, hanem./

                        Fej

        Jobb kar                 Bal kar

 

                       Törzs

 

        Jobb láb                  Bal láb

Pap /Ő is bőg. De ő miért is?/: -Istenem, ne engedd, hogy elröhögjem magam! Istenem, ne engedd, hogy összehúgyozzam magam!

AP /a sírból, csak a pap hallja/: -Hé, ez a vacak bal lábujjban nyom!

/Pap hisztérikusan felzokog, és összeszorítja lábait, hátha mégse./

Pap /áll a templom közepén, rettenetesen röhög. Fuldokolva mondja/: -Istenem, bocsáss meg nekem, de ez volt életem legjobb temetése!

/Miközben nyerítve röhög, kép lassan le, bokaszintig. Egyik naciszárából lecsordogál a pisi.  

  

   

  

 

      

     

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 13 -16 rész: AP kipurcantása
Micimackó és barátai igaz története, avagy a világ vége - © 2008 - 2025 - micimacko-igaz-tortenete.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat