21. rész: Ürge utolsó megkisérletezése

/Ü, a maga kis alomjában. Egyik sarokban Ü jellegzetes holmijai: dinamitrudak, lámpa, védősisak. A másik sarokban kajaféleségek, miszerint dió, mogyoró, alma. Ü dudorászik, és így indul el valamelyik járatban. Egyszerre csak nekiütközik a sötétben, követőlegesen nem is igazán látjuk, mi is az./

Ü: -A francba!

/Ez szalad ki a száján. Megfordul, és egy másik járatot próbál ki./

Ü: -Hogy az a...!

/ Mivelmerthogy újra nekifut valaminek. Új utat választ. Közben monologizál./

Ü: -...ez legalább egy jó kis hely. Kaja-pia bőven van, bár a bezártság kissé zavaró!

/Ahogy ezt mondja, kiér(ünk) a felszínre, ahol kiderül, hogy egy laboratóriumban vagyunk. A kamera végigpásztáz a sorokon, üveg- és drótkalitka-ketrec sorakozik egymás mellett és mögött./

Ü: -Csak ezt a sok hülyeséget ne kéne hozzá csinálni! Keresgélni, lemászni, felmászni, bújkálni, átmászni... Majdnem olyan, mintha cirkuszi mutatvány lenne, de (összerázkódik) erről talán több szó ne is essék! Rettenetesen unom már. Ajaj /beszédfoszlányok/, már megint erre jönnek! Remélem, ma kimaradok a szórásból!

/A kósza hangok beszélgetéssé állnak össze./

KUTATÓ I: ...-szóval, én itt és most, megmutatom neked a világ legostobább rágcsálóját...

Ü: -Fúúú, akkor a mai buliból tutira kimaradok.

KUTATÓ I: ...-aki még soha senkit le nem győzött, viszont mindig eltévedt a labirintusban...

Ü: -Na, nézzük, melyik az a szerencsétlen...!

KUTATÓ I: ...-pedig már annyiszor tettem be, hogy kívülről kéne fújnia az utat.

/Megállnak Ü ketrecénél./

Ü: -Szóval, így állunk! Ezt nem úszod meg szárazon, te fehérköpenyes sarlatán!

KUTATÓ I: -Mindegy, majd csak megtanulja; ugye, szépreményű, ámbár nagyon buta barátom?

/Közben kiemeli Ü-t jelenlegi lakhelyéről./

Ü: -Anyukád kicsi fia, na az! Ráadásul már megint bohóckodhatok!

KUTATÓ II: -És mitől függ, hogy melyik milyen okos? Fajtól? Bevéséstől? Netán egyedi jellegű?

KUTATÓ I: -Nehéz megmondani, de bírnak egyéni jellemzőkkel, az biztos! Ezt a díszpéldányt összeeresztettem már egerekkel, hörcsögökkel, más ürgékkel is. Hát, ennek aztán tök mindegy volt, konzekvensen lemaradt. Tényleg ostoba, vagy egyszerűen lusta? Inkább az előbbi felé hajlok.

Ü: -Igen, te agyigagyi? Tényleg azt hiszed, hogy olyan okos vagy? Na, kisapám, ma mutatok neked valamit! Csak egy kicsit fogsz csodálkozni, csak szemed-szád fog elállni a meglepetéstől! És milyen ronda leszel, mikor még -mindehhez- az állad is leesik...! Csak várd ki a végét, te potenciális zombi!

KUTATÓ I: ...-úgyhogy keresve sem találhatnék ennél a hülyénél jobb alanyt, akin ezt az új, agyműködést serkentő gyógyszert kipróbálhatnánk.

Ü /ficánkol KUTATÓ I kezében/: -Nem tetszik ez nekem!

KUTATÓ I /meglepetten bírkózik Ü-vel/: -No, néz csak! Mintha megérezné, hogy azért ez nem lesz épp egy leányálom! Maradj már nyugton, te tompaagyú zabagép! Légy szíves /kollégájához fordul/, add ide az injekciós tűt!

/Ü még vadabbul próbál kibújni a szög a zsákból, ámbátor viszont hiába. Kap egy akkora adagot, mint egyébként egy ló. KUTATÓ I visszateszi Ü-t lakásába, a következő szavak kiséretében./

KUTATÓ I: -Hagyjuk ezt egy darabont, hogy a szer hatni méltóztassék; oszt majd meglátjuk.

/X idő múlva, ugyanezen kisérleti emberek ballagnak megagyasított főszereplőnk ketrece felé. KUTATÓ I órájára pillant./

KUTATÓ I: -Azt hiszem, eleget vártunk, most már lássuk a medvét, vagy mi a túró is ez. Ez az adag szérum még egy tál túrót is intelligens tejtermékké varázsolna. Most már igazán kiváncsi vagyok, mi történik agymegtáltosított barátunkkal!

/Ahogy így fecserész, mind a ketten odaérsz. I imígyen folytatja, II irigyen hallgatja. Hallga!/

KUTATÓ I: -Tisztelt barátom, aztán most kapja össze magát! Versenyre hívom ki önt a legokosabb fehéregérrel! Önök pedig, a képernyők előtt ülve, meg ne próbáljanak nyugodtan hátradőlni, inkább üljenek rá kacsóikra, nehogy tövig, s azon túl, lerágják körmeiket! Gyengébb idegzetűek, idősebbek, és 12 éven aluliak inkább kattanjanak át egy horrorcsatornára, nehogy maradandó agyi károsodást szenvedjenek! Semmiféle felelősséget nem vállalunk! Megkérem a mellettem álló sporttársat, hogy az adott jelre indítsa útjára a barommétert! Azaz: 3, 2, 1, start!

/Ezen életteli humorozgatást befejezve, emberünk felrántja a csapóajtókat, miáltal a verseny ténylegesen elkezdődik. Legalább is fehéregér kispajtás számára! Veszettül kilő, térül-fordul, keresgél, nyüzsög, szaglászik, füled érjen bokáig. Ha nem is túl gyorsan, de biztosan halad előrefelé. Míg ellenben Ü? Ő hanyagul végigméri az első folyosót, óriásit ásít, kiszámított lassúsággal az oldalára dől. Láthatólag szunyókálni készül./

KUTATÓ I /nem is rejtve véka alá csalódottságát/: -Hát, a nagy verseny, úgy tűnik, elmarad. Helyszíni nézőink visszakérhetik a jegy árát a pénztárakban. Nem, hölgyem, ez nem vonatkozik a ruhatárra és a benzinpénzre. Azért perelnie kell, de azt marhára nem ajánlom. Igen, sertésre még csak-csak. Nézze, uram, maga meg fényesre nyalhatja!

/Közben kicsit megbökdösi Ü-t, aki tessék-lássék, elindul. Elvánszorog a kanyarig, benéz a következő folyosóra, majd visszafordul, és visszabaktat a startrekeszbe. Be- és kidől. Fehéregér közben eljut a célig, hol is zabaügyi jutalomban részesül./

KUTATÓ I: -Hát, nem tudom... Ez a szer erre az állatra egyáltalán nem hat. Őszintén megmondom, ilyennel még nem találkoztam! Az előfordul, hogy nem egyforma mértékben; de hogy abszolúte nem! Még a kajajutalom se!

/Kiemeli Ü-t, és elindul vele a ketrece felé./

KUTATÓ I: -Azt hiszem, én a magam részéről feladm a hiábavaló küzdelmet! El kell búcsúznunk egymástól, te laboratóriumi kutatók réme! Holnap érted jön a fekete autó, és elvisznek az állatkertbe, madáreledelnek! Vagy jobb szeretnél inkább kígyóvacsi lenni? Hát, majd ne felejtsd el közölni ez irányú utolsó kivánságodat az arra illetékessel közölni!

/Ü teljes erőből -ma már másodjára- elkezd a krapek kezében ficzánkolni. Az meglepetten emeli az esetleges áldozatot szemmagasságba. Erőst vizslatja./

KUTATÓ I: -Hát téged meg mi lelt? Ha nem győztél volna meg jónéhányszor arról, hogy síkhülye vagy, még azt kéne hinnem, hogy érted, amit mondok neked!

/Bepottyantja Ü-t a kalickájába, rátesz az elejére egy fémplecsnit, mire is az vagyon ráírva: KIŰRÍTENI. Majdan, immáron semleges témákról társalkodózva, elbaktat a tudóstárssal, elfelé./

Ü /mélységesen megbántva és felháborodottan/: -Azt hiszem, erről a kajaügyről épp csak a legilletékesebbet felejtették el megkérdezni. Pedig a dologhoz nekem is lesz egy-két keresetlen szavam, azt elhihetitek!

22. rész: Amerre Ü jár, ott... ajaj!

/Ü lázasan fújtatva motoszkál, keresgél, valamit mormog a bajsza alatt. Ahogy a kép hátulról ráközelít, egyrészt látjuk a kloákáját a szemeink előtt cikázni, másrészt halljuk, mit is morog./

Ü: -...szóval, méghogy én legyek a főfogás valakinek a vasárnapi ebédjén? Álljunk már meg egy pillanatra! Ha-esetleg-netán-talántán én is kifejthetném az álláspontomat a saját ügyemben!

/Mormog, furakodik, kutakodik, ...dik. Egyszerre csak leáll minden. Halálos csend támad.../

Ü: -Heuréka, marharépa! Ez az! Nem fogjuk elaprózni! 

/Előhúz 2 vadállatnyi köteg dinamitrudat (1 vadállatnyi = 9 db; a többit rátok bízom)./

Ü: -Ez majd csattanós válasz lesz a kedves hamainvitálásra! Arról meg már nem is beszélek, hogy mára már nem is kaptam vacsorát. Szóval, nekem nem jár, de én meg jó vagyok, mi? Ez lenne az emberiség hálája azért, amiért hosszú éveken át, önzetlenül szolgáltam a tudományt! Oly sok...

/Miközben mondja a magáét, előhúz egy méretes fúrót./

Ü: -... -á, ez nem lesz jó!- energiát öltem bele, hogy hozzájáruljak valamivel...

/Most egy irdatlan kalapács kerül elő./

Ü: -... -ennyi hasznavehetetlen holmi!- a tudomány fejlődéséhez, és most tessék, fel akarnak zabáltatni valami... EZ AZ!!!

/Ezen szavak kiséretében előránt egy hatalmas motoros fűrészt./

Ü: -Ez kell ide! Már megyek is, el innen! A tudomány elnyomott rabszolgái fellázadnak a vérszívók ellen! Itt az idő, hogy ...

/Komoly nyögések közepette sikerül a fűrészt a ketrecen ficánkoló lakat meglógás céljából történő széttrancsírozásához beállítania./

Ü: -... elcsúszás nélkül olajra lépjünk.

/Ezzel -a védőszemüveget a szemére húzva, a célszerszámmal iszonytató hangokat produkálva- levadássza a lakatot. Átugrik a szomszédos asztalra, ahol is egy újságpapíron néhány szelet alma és pár szem mogyoró hever. Már nem sokáig./

Ü: -Még az utolsó vacsorámat is el akartátok síbolni! Mindenesetre, az állatkerti dologhoz rossz alanyt választottatok, az biztos! Igérem, ma kirobbanó szórakozásban lesz részetek!

/Oldalról látjuk Ü-t, önfeledten zabál. Ahogy megtisztul előtte a terep, egyszerre csak megakad. Szemei kimerednek, szájából elkezd hullani a kaja, takaros kis halmot képezve a papíron./

/Kamera fentről. Most már látjuk, mi akasztotta meg Ü-t a falásban. Az újságon RG nagy képen, a régi ház kicsin. Egy KERESEM! felirat legfelül, alul pedig valami kisbetűs szöveg. Az Ü szájából kihulló kajadomb lassan beteríti a papírt. Ü feleszmél./

Ü: -Na. még egy jó ok, hogy sürgősen elpályázzak innen! Hát akkor, a soha viszont nem látásra!

/Ezekkel a szép szavakkal búcsút mond a helynek. Visszamászik a ketrecbe, előhúzza a két köteg dinamit gyújtózsinórját, ameddig tartanak, maga után húzza őket, majd begyújtja az egészet. Az ellenkező irányba, táncolva-bokázva el, az ajtó felé. Hogyan jut ki, az legyen az ő titka./

/Kívülről, közepes távolságból szemlélhetjük a laboratórium laboratóriumszerű épületét. Persze, csak pár pillanatig, mert Ü munkálkodása meghozza gyümölcsét. Mitől is a lak szétnyílik, a megfelelő hang- és fényhatások közepette. Mindenféle eszközök, dolgok repülnek szerteszéjjel, mondjuk, a Kék Duna keringő hangjaira, lassítva. Begurul a képbe régi barátunk, KUTATÓ I, autójában ülve. Nagyot fékezve megáll, ember -szinte hipnotizáltan- kiszáll. Tűz, repkedés, robbanás szorgalmasan folytatódik, mellette pedig mindenféle kisérleti állat szalad el: nyúl puskával, patkányok, kajmánok, békák, dínók, valamint ET (ujjaival mutatja: haza, haza!). A pasas döbbenten szemléli az egészet, mígnem a szélvédőn nem placcsan Ü maga. Lecsúszik a motorháztetőre, két lábra áll, nyögve-morogva elkezdi magát rendbeszedni. Észlelvén a doki jelenlétét, ímigyen szólítja meg őt./

Ü: -Azt azért ne várja tőlem, hogy ekképpen üdvözöljem: Örvendek a szerencsének! Ha magát meglátom, sem nem örvendek, sem nem tartom magam szerencsésnek!

/A pasi hátrahőköl. A helyzetnek tökéletesen megfelelő mondat hagyja el a száját./

KUTATÓ I: -De hát ez lehetetlen!

Ü: -Már a laborban is feltűnt, hogy túl sokat nem várhatok magától!

KUTATÓ I: -De hát ez lehetetlen!

Ü: -Elég egyoldalú magával a társalgás, úgyhúgy ha van autóstérképe, legyen olyan lópofa, és adja nekem! És ha még megkérhetném, mutassa meg nékem, melyik út vezet itt Angliába?

/A doktor megütődötten adja oda a valahonnan a keze ügyébe került térképet, miközben ilyeneket motyog./

KUTATÓ I: -Úgyhúgy?! Lópofa?! Anglia?! De hát ez...

Ü: -... lehetetlen! Kezd elég unalmas lenni! Nem vette észre magán, hogy az utóbbi időben kissé leredukálódott a kifejezés-tartománya? Csináljon magával valamit, mert ha jönnek az ufók, nem fogja tudni megcsinálni a labirintus-tesztet! Ufó állateledelként fogja végezni egy ufó-állatkertben! De végtére is, mi közöm van nekem mindehhez? Jelezze inkább valamelyik kacska végtagjával, melyik út is vezet innét az ángliusok földjére! Na?! Na?! Na végre!

/Szólított tétován az egyik irányba mutat. Hogy ez jó a vagy sem, azzal -szerintem- a még mindig nyakig hatás alatt álló ember sincs tisztában./

Ü: -Köszi, szépapám! Csocsi a családnak! Csak remélni merem, hogy a gyerekek nem rád ütöttek!

/Ü óriási sebességgel egy hatalmas katlant fúr. Megáll a szélén, napóleoni pózba vágja magát, s rámutat művére. Majd fejest ugrik belé, s eltűnik./

/Térképen követhetjük Ü útját. Pontosan nem látni, honnan is indul el, de a lényeg: a Csendes-óceánból, Kínán keresztül, egyenest neki a Himalájának. Nagy koppanás: nekimegy a hegység alapzatának. Miből is óriási földrengés, folyók áradása, hegyomlás, pusztulás. Ü a felszínre bukkan, s konstatálja./

Ü: -Ajaj, ebből lesz egy kis felfordulás!

/Ü tovább. A térképen egy -lokálisan lehetőleg beazonosíthatatlan- leginkább volt szovjet államok határterületén bukkan Ü újra a felszínre. Valós kép, melyen a sűrű hóesés mellett egyértelművé válik, hogy egy rakétabázison kötöttünk ki. Kép beszáguld egy helyiségbe; gyorsan és egyértelműen kiderül, hogy az irányítóközpontban vagyunk. Ü épp itt kecmereg ki a maga ásta lukából; nem veszi észre, hogy amint a kis gödör szélére lecsüccsenti hátsóját, épp egy hálózati csatlakozóra ül. Miből is kifolyólag, nevezett dugó kiesik a csatlakozóból. Bár a dolog hétköznapinak tűnik, következményei egyáltalán nem azok. Lássuk (bár inkább ne kellene; de hát az élet már csak ilyen). A szoba elsötétül, sziréna nem szirénhangon, de viszont vijjogva, vörösen, kéken és zölden villogó lámpák játszi fényét tovább erősíti a mennyezetről lelógó diszkó üveggömb beinduló forgása. Kiskatona, azaz H, felriad szorgalmas bóbiskolásából. Rémülten mered az előtte félkörben elrendezett monitorokra, de láthatólag semmit sem lát. Gyanúsat. Beront az üti = ügyeletes tiszt. Midkettejük közös öltözete: sárga katonazubbony (a hátán Ed Hardy), piros nadrág, fehér tornacipő. A főnök sisakján +++, H-én -. Beszélgetésük egyértelműen halandzsanyelv, magyarítását feliratosan olvashatjuk./

Főnök: -Mi történt?!

H: -Jelentem, riadójelzés alatt állunk!

Főnök: -Hülye! A tető alatt állunk!

H: -Igenis, a tető alatt állunk!

Főnök: -Hülye! 

/Előhúz egy papírt, mintha valamiféle check list-et olvasna. Minden további kérdése innen származik./

Főnök: -Kit, vagy mit lát?

H: -Hát, esik a hó, a fenyőket már szépségesen beterítette...

Főnök: -Hülye! Valami szokatlant!

H: -Senkit és semmit!

Főnök: -Hülye! Senkit és semmit? Akkor lövünk!

H: -Na, de nincs senki és semmi!

Főnök: -Hülye! Akkor mindent és mindenkit!

/Egy méltóságteljes, finom rakétakilövést látunk, melyeket csodálatosan lerombolt városok képei követnek, jó sok. Kép vissza Ü-hez, aki az egészet érdeklődve végighallgatja. Most veszi csak észre a kiesett dugót. Lassan leesik neki a tantusz; halljuk. A tantuszt./

Ü: -Ajaj, ebből lesz egy kis felfordulás!

/Ü tovább. A térképen egyételmű, hogy Loch Ness-hez ért, de a gyengébbek kedvéért írjuk is ki azt. Egy pezsgősüveg pukkanása, majd a hang, ahogy a víz leklotyog a lefolyón egyértelműsíti, hogy Ü-nek sikerült megfúrnia a tavat. Amolyan Monthy Pithon-osan látjuk, ahogy a víz lecsapolódik. Előkerül a tó szörnye! Rémülten forgatja fejét körbe-körbe. Csacsogás hangjai hallatszanak, mit is nem érteni; mindenki izgatottan gesztikulál. Az egyik éles szemű ember erősen rámereszt, majd -konggg!!!- megakad. Elkéri a mellette álló hapsi szemüvegét, és azzal fókuszálva a következő feliratra bukkan a szörnyön: Made in China! Elkezdi bökdösni a mellette állót, ám ekkor a szörny oldalára dől! Láthatóvá válik, hogy a műdínó egy gagyi úszószemüveges-pipás-békalábas-szakadékfürdőgatyás humanoid hátára van kötve zsineggel-masnival, aki pont olyan értetlenül nézi az őt messziről körbeállókat, mint ahogy azok bámulják őt./

Ü: -Ajaj, ebből lesz egy kis felfordulás!  

   

      

 

 

   

                  

                

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 21 - 22. rész: Ürge vándorútja
Micimackó és barátai igaz története, avagy a világ vége - © 2008 - 2025 - micimacko-igaz-tortenete.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat