31. rész: T  cirkuszol

/Tengerparti promenád, valahol Angliában. Angol feliratok, fúvószene kavarog az esőre álló, hűvös szélben. Sirályok ténferegnek vijjogva, fel-alá, látszólag értelemhiányosan; ám a maguk szempontjából teljesen tudatosan kutatják az élelem legkönnyebben elérhető forrását. Fish & Chips illata terít meg egy kis falatozáshoz. Újságos- és egyébbódék, vitorlások kikötve, úszva. A fel-alá támolygó nép öltözete teljesen vegyes; a viktoriánus kortól napjainkig mindenféle ruha viselődik -nem viseltesen- ezen emberi egyedeken. Szépen, nyugodtan, békésen sétálunk; nyaralunk (10-15 fokban? szemerkélő esőben? szélben? na jó, van, akinek ez is az). Messziről egy plakát, lámpaoszlophoz rögzített kartonon. Kamera elmosódottan mutatja, mintha rossz lenne a szemünk. Hirtelen odapattanunk, látásunk kiélesedik. A mindenféle cirkuszi információkat felülírja a (képen:) diadal-, (valóságban: alkohol) ittas I alakja. Rajzolt képe nem éppen elrajzolt. Pontosan olyan, mint a Nagy Szerteszétfutás napján. Az egész plakát stílusa az 1960-as évek nagy filmjeinek reklámjaira emlékeztet (pl. Ben Hur). T viszont egy dobogón ül, szélesen mosolyog; meg kell mondanunk, vigyorgása pont olyan jóindulatúan ostoba, mint amilyen ő az, rajzfilmügyileg. Elég kancsal, viszont sokat jár a szája, többnyire hülyeségeket. Ezért dél-indiai neve Handzsa Balandzsa, észak-indián neve pedig Bandzsa Halandzsa. Kép belevész a plakát szövetébe./

/Cirkuszi előadás. Valahogy a múlt század húszas éveire jellemző vándortársulat, annak minden kellékével. Egymásba mosódó képekkel látjuk a fellépőket, pillanatokra. Törpe, lángnyelő, izompacsirta; bohóc, kötéltáncos, műlovarnő; a zene puffogva szól. Most kissé elhalkul./ 

Műsorvezető /közöttük/: -Hölgyeim és uraim, kedves gyerekek! Van szerencsém bejelenteni önöknek a nap fénypontját! Következik a nagy I és az ő tigrise!!!

/Kép kitágul, két oldalon, egymással szemben, I és T. Mindketten jóval korosabbak és kórosabbak, mint a plakáton./

/Tus zenekari; gyér taps, nézőtéri változatban. Konferanszié csillapítja a szinte semmit./

Műsorvezető: -Tudom, tudom... Önök már sok oroszlános, fókás, oroszlánfókás (hehe!), kutyás-macskás-vízilovas-papagájos-egyebes állatmutatványt láttak! Biztos vannak önök között olyanok, aki tigrisest is, sőt, soktigrises bemutatónak volt szemtanúja!

/Nézőtér felől izgatott papírzörgés, hiányos fogsorok magőrlésének, büdös rossz kölykök helyi nevelésének zaja hallatszik le. Műsorvezető nem tudja, hogy rá a legkevésbé se kíváncsi senki; meg van győződve arról, hogy ő a világ nyolcadik csodája. Frászt. Képzelt fontosságának hamis tudatában folytatja./

Műsorvezető /folytatólagosan/: -De! Ez az állat megérti, amit mondanak neki! Számára a parancs nem a korbács, hanem a szó! Ettől egyedülálló kettejük mutatványa! Hogy ezt bebizonyítsuk, a mutatvány végén a tigris azt teszi, amit önök kérnek tőle!!! De előbb lássuk, mit tud a mindentudó páros!

/Zene felbátorodik, nekifut néhány taktikusnak. Közönség lélegzetét visszafojtja. Páran közepesen megfulladnak, de ez az előadás menetére nincs semmilyen kihatással./

I /szokásosan gonoszul/: -XX!

T /lemondóan felsóhajtva és legyintve/: -Jaj, hogy én ezt a hangot hogy utálom...!

/Az I és T különleges kapcsolatának köszönhetően T mindenkori mondandója csak I (és GM) számára érthető; mindenki más szokványos vadállati hangokként érzékeli ezeket. Ugyanez jellemzi T mozdulatait. Értelmezve, az előbbi "lemondóan sóhajtva és legyintve" a pórnép számára rémítő morgásként és ijesztő hadonászásként jelenik meg. És így is folytatódik./

I /érces (talán réz?) hangon/: -T, ugorj fel a dobogóra!

T: -Anyukádat ugráltasd!

I /arca idegesen rángatózik; ugyan már számtalanszor kapott ugyanilyen és hasonló válaszokat, mégsem bírja őket megszokni/: -XX!

/Azt mindenképpen költői túlzásnak tekinthetnénk, ha azt állítanánk, T ugrik a parancsra. Nehézkesen felkapaszkodik a címzettre. Egyből kifekszik, még kissé hentereg is a hengeren. Közönség azon része, amelyik nem szenvedett fulladásos halált, kifejezetten röhög. A többiek csendben, kissé mereven viselkedve, tágra nyílt szemmel nézik a mutatványt. Némelyikük szemét lezárták, ami azért disznóság, elvégre nekik is van jegyük; há' má' mér' ne nézhessék tovább  a műsort? Mi, hogy úgysem látnak már belőle semmit, az Isten nyugosztalja őket? A Jóisten jó, nyugosztalja őket, attól nem kell félni. De honnan tudod, hogy nem látják? Voltál Te már halott?! Akkor meg! Nézd, némelyiküknek még az álla is leesett a nagy csodálkozástól! Akkor meg! Le az egyenlőtlen bánásmóddal! Igazságot az elhunytaknak! Fel, fel, ti holtjai a földnek!/

I /elég dühös, fogai közt cenzúrázva a szavakat/: -XX! Ezért még számolunk!

T /felvillanyozva (ha most egy 60 W-os égőt a fejére tennénk, akkor világítana is)/: -Na, ehhez aztán a tigrisek kitűnően értenek! 1, 2, 3, 5, 8, 10...

I /ignorálva T matematikai zsenijét/: -T, állj a hengerre, és görgesd!

T /méltatlankodva/: -Áááá, miért pont én? Gurítsa a törpe!

I /rágja a bajszát/: -XX!

/T érzi, kissé túlfeszítette a húrt. Lemászik az álló hengerről, eldönti, hogy eldönti, majd így is cselekszik. Rááll, hogy rááll, majd így is tesz. A szerkezet elindul, előrefelé. Néhány pillanatig T sikerrel tartja kordában annak mozgását, de ez a pár csodálatos másodperc gyorsan felröppen a légbe, s eloszlik. T kétségbeesetten próbálja az irányítást visszaszerezni az egyre gyorsuló, önállósodott eszköztől, de már késő! Az kiszalad lábai alól, és váratlan szabadságától megmámorosodottan, előre veszi az irányt. Letarolja I-t, majd a porond magasított szélének ütközve átpattan azon, nyílegyenesen a kijárat felé tart. Ott megáll kicsinyesség, szeméből néhány könnycsepp hull. Elővesz egy zsebkendőt, megtörli szemét, kifújja orrát, búcsút int. Továbbgurul kifelé, várja az élet! A rendőrség azóta is hiába körözi./

/A közönség élő és holt -élőholt- része egyaránt remekül szórakozik. A hátán fekvő T és I (akit a henger még jól meg is tiport), a meglógó munkaeszköz...! Azt hiszik, mindez a buli része. Senki sem reklamálja a jegy árát, egyelőre./

/Fentről látjuk T-t és I-t, ahogy a hátukon fekszenek. Tekintetük a sátor tetejét fürkészi. Igen, elég koszos, ki kéne mosni már... De kinek van akkora mosógépe, amelyikbe beleférne ekkorka vászon? Így csak az egyébként igen támogatandó környezetbarát tisztítás marad; eső, hó, víziló. Aztán mindketten -fejüket rázogatva- feltápászkodnak. I -a mundér megtépázott becsületét megvédendő- vigyorjellegű vicsorgással visszaáll eredeti helyére. T is, lábait-kezeit hanyagul dobálva, füttyögősen. I majd felrobban. Egyelőre csak füstölög, nem csak úgy, magában./

/I odasétál egy karikához, előhúz egy doboz gyufát, próbál a karikára rágyújtani. T előzékenyen kihúzta a gyufát nála, kezeinek tánca nincs összhangban a meggyújtás egyenes szándékával. Többedik próbálkozása teljes sikert -valamint bort, búzát, békességet- arat./

T /gunyorosan/: -Honnan tudtad, festettbajszi, hogy ezt utálom a legjobban?

/I -bár beszéddel irányítja T-t, mint az tudvalevő- nem állhat le csak úgy, ukk, meg mukk, és fukk eszmét cserélni egy állattal, így hát -háborgó érzelmeinek vihardúlta tengerén vezetve türelme törékeny ladikját- kissé reszketeg, de fémes (rezes? vasas? acélos?) hangon tovább vezényli a pofa nélküli (=arcátlan), arctalan (orcátlan, arcátlan) T-t./

I /parancsnokoskodva/: -T, ugorj át a karikán!

T /fel, háborodottan/: -Én? Ezen?! Füstös lesz a bundám! Megperzselődik a bajszom! Leesik a vércukrom! Tele lesz a gatyám! BÜDÖS LESZEK!!!

/I megörül a lehetőségnek, hogy végre odapörkölhet egyet fennhangon T-nek anélkül, hogy hibbantnak nézzék./

I /kárörvendve/: -Ne félj, tigris, nem lesz tele a gatyád! Hiszen nincs is!

/Közönség közönségesen röhög. Mit röhög! nyerítenek, mint a lovak, ordítanak, mint a sakál, vonyítanak, mint a farkasok... kész állatsereglet, csak nem tudják, hogy ők is szépen be vannak idomítva./

/T azért csak nekiindul, valódi meggyőzés és meggyőződés nélkül. Ugrása ennek megfelelően zajlódik le. Átugorja ugyan a karikát, de közben kigyullad a farka. Égő lomposával elkezd körbe szaladni, hátha ez segít a tűzoltásban. A közönség ijedten hőköl hátra mindenhol, amerre jár (azaz körben). I lebénáraváltan követi szemével T útját. Valahanyadik érzése (vagy lábgombázódott bal lába középső ujjának tűrhetetlen viszketése? ki tudja!) azt súgja neki, hogy ebből botrány lesz, jó nagy. Aha!/

/Mialatt az égőfarkas szám zajlik (hatalmas sikerrel), a törpe incseleskedik a műsorvezetővel. Hátulról megrántja a bemondó frakkjának alját, mire az ingnyakak kiszabadulnak a zakó szorításából, és felpattannak. A pingvinembernek komoly küzdelmébe kerül az eredeti állapot visszaállítása. Mérgesen fordul hátra, addigra az elkövető pár lépésnyire hátrébb húzódott, és onnan fityiszelget. T elfüstöl közöttük. Műsorfelelősnek fontosabb, mi történik az égő farokkal, úgyhogy legyint, és visszafordul. Törpe az egészből semmit nem lát és érzékel -viszont a bosszantás életeleme-, így még egyszer. Újra hátrál, de ezúttal elesik az időközben betolt ágyú talpában, és elgurul, valahová hátra. Láthatólag az emberkilövős szám előkészületei folynak. Épp lőport töltenek az ágyúba. A konferanszié pedig még mérgesebben hátra; épp jókor, mert T újabb kört fejez be. Mivel a csintalankodó eltűnt a horizontról, a kiszúrt reméli, ennyi volt mára. Még nem tudja, hogy pillanatokon belül nem csak kiszúrt marad. Hanem meg is./

/T egy óriási tűvel tűnik fel. Minden teke és tória nélkül odalép áldozatához, s -lentről felfelé- szúr. Ez aztán a siker! A közlékeny egész testében kimerevedik. Törpe érzi, ez kissé erős lehetett, és a dolog nem marad következmények nélkül. Ijedtében beugrik az ágyú torkába, elrejtezendő. Herr Seggbeszúrt -jelentősen elborult aggyal- megfordul. Sejti, hol kell keresnie a rend bontóját; lép is egyet felé, meg vese is. Ám ebben a pillanatban odaér a rendületlenül égő farkú T, aki megpillantja az ágyúcső tetején épített likat. Ráugrik az ágyúra, bojtosát belógatja a lukba, majd még kézzel be is tömi az egészet. Micsoda megkönnyebbülés! Bár nem az történt, mint amire mi ezt közönségesen alkalmazni szoktuk, hanem az égő fark lángolásának elfojtása. Az események további menete egyelőre csak a műsorvezető számára, de neki is csak derengősen, a párpercközeli jövőre korlátozottan. Így hát földre veti magát, s onnan kajabál (=elegánsan felruházott élelmiszerek ünnepi táncos-zenés bulija)./

Konferanszié: -A tigris farka! A tigris farka!

/A körötte állók a következőképpen reagálnak az elhangzottakra: 1. Baromira nem hallják, s ugyanilyen mértékben nem is látják - túlnyomó többség. 2. Észreveszik, hogy a bemondó a földön fetreng, de mivel nem hallják, hogy mit ordibál a jóember, ezért azt feltételezik, hogy segítségre van szüksége a talpra álláshoz (pl. anonim szesztestvérek köre; ilyenek), mit ők készségesen hajlandóak is megadni, s ezért közelebb lépnek a heverőhöz (franciaágyhoz, rekamiéhoz; stb). Na, ők néhányan vannak. 3. Látnak és hallanak - nagyjából ketten-hárman. Ám ők csodálkozva néznek az álgyú irányába, nem értvén a dolgot. Hisz úgy tűnik, minden elrendeződik: a tigris farka már nem ég, s -nini!- itt jön az idomár, hogy elrendezze az oktalan vadállat és kettejük viszonyát, előadásügyi mederbe visszaterelendő./

/Ám a lőszerszám elkezd mocorogni; ébredezik. Előbb kéjesen nyújtózkodik, majd megrázza magát; végre odahagyhatja az álmok világát, és azt teheti, amit a legjobban szeret. Elébb megdomborítja hátát, majd kiegyenesíti álmában elgémberedett kezét-lábát, körmeit kiereszti-behúzza; teljesen úgy viselkedik, mint -mondjuk- T, eszmélése közben. T ijedten leugrik a hátáról, és kissé riadtan szemléli a dolgok menetét. Közben a mordály hirtelen elkezd füstölni a lőportöltő likán keresztül, közepe kidudorodik, és egy hatalmasat durran. Kirepül csövéből a törpe, rettenetesen kalimpál a légben. Átszeli a porondot, s a nézők feje felett, ráront a fa tartórúdra. Telitalálat! Törés, ponyva lokális bedőlése. A nézők a lövéstől kezdve megkülönböztetett figyelemmel kísérik útját az ágyútölteléknek, ki is itt még egyáltalán nem fejezi be a cirkusz gyorsított lebontásának menetét, hanem akkurátusan véghez is viszi azt. Azaz, visszapattan a szömközti oszlopnak neki, és azt is. Pályája még mindig nem törik derékba (bár már az is fáj neki; a végére egész testében fájni fog), mert -ide-oda lökötten- villámgyorsan végez az aréna és a hozzá kapcsolódó munkahelyek leépítésével./

/Óriási zűr, néhol zavar. A majdnem összedőlt sátorponyva alatt por kavarog. Sikítozás, rohangálás, kosz és káosz (utóbbiak görög félistenek: ikerfiúk, akik Zeusz és egy rózsabokor házasságon kívüli kapcsolatából születtek. Történt egyszer, hogy a görögök főistene kicsit lejjebb sétált az Olümposz hegy tetejéről. -Istenien érzem magam!- mondta, beszippantva a nyárelő multiillatú, természetes levegőjét. Egy illat azonban külön utat talált Zeusz orrrmányában ((nagy volt neki, az is)), s megérezvén ezen ódort, a szaglószerv tulajdonosa imigyen szóla: -Hahhh ((itt krahácsolt kettőt, majd kiköpött)), igen, tudtam, mi hiányzott eddig éltemből! Europé, meg a többiek már megvoltak! Héra bármikor meglehet! Meglehet, most ez kell nekem!- s e szavakkal, orrrmányát illatforráskeresésre használva, felkutatta a rózsát, mint Blöki az elásott csontot. Meg is lett, meg is volt. Kilenc hónap múlva megszületett a két testvér ((a perverZeusznak kétszer is megvolt)). Hogy miért lettek ők Kosz és Káosz? Hát az történt, hogy http://csak-egy-oldal.hupont.hu). Mindenki vadul menekül, csak a hullák várnak türelmesen, éteri mosollyal szájuk szegletében. Nekik tetszik a buli. Még mielőtt végleg elhagynánk a helyszínt, a legkülönfélébb gázjellegű képződmények kavargó fátyolán át látjuk, hogy I -orrán-fülein-fenekén keresztül füstölögve- ráveti magát T-re, aki egyébként sem tud az elképedéstől megmoccanni./

Sztentori hang /gazdáját nem látjuk, de jobb is/: -Hééé, mi lesz a mi mutatványunkkal?! Ez csalás! Vissza a pénzemet!          

  

 

 

  

  

/

      

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: 31. rész: T cirkuszol
Micimackó és barátai igaz története, avagy a világ vége - © 2008 - 2025 - micimacko-igaz-tortenete.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat