32. rész: Fel is út, le is út

/Egy cirkuszi kamion parkol valahol, egymagában. Oldalán -pontosan úgy, mint a tengerparti sétány plakátján- I és T. A kocsi két részre osztódik. Már túl van a dolgon, úgyhogy osztódott. De mivel -leginkább- jelen időben beszélünk, van osztódva. Mivel így csúnya, ezért van osztva. De mivel az író  hülyeségeket mível, ezért a dolog le van sz...va; könyörögve kérlek, ó lantnok-fejedelem, lépjünk már végre tovább!/

/A kamion tehát két részből áll. Ahol T ül a képen, ott a szerkezet rolós. A roló alaposan le van húzva. Fény se ki, se be. Ahol viszont I feszít, ott ablakok vannak. Fény ki-be. Kép beront T lakosztályába./

/Tök sötét van, de tényleg. Meg büdös is. Oroszlánszag. Illetve tigris. Ezt -ellenőrizhetőség hiányában- fogadjátok el becsszóra. A sötét egyszerre megenyhül. A fény egy kukucskálón keresztül lépdes be, sétapálcáját hanyagul lóbálva. Nagy sztár ő, tudja magáról pontosan. Lakkcipő, fekete nadrág és zsakett, fehér ing, keménykalap, krumpliorr nincs. Meghajol, s oszlásnak indul a homály. Miáltal még büdösebb lesz. De még így is nagy a sötétség, bizonyos fejekben főleg./

/A fény által bevilágított terep részlegesen bemutatja T rabságának színterét. Régóta cseréért esedező széna a földön, szürke fal a kukucskáló körül. Oldalt erős vasrudak óvják a bentlakót a külvilág kártékony egyedeitől. Azon túl a roló, fényerőszabályozásügyileg. T felágaskodik, kukucskál a kukucskálón. Kukucs! Kamera -mint T szeme világa- átszuszakolja magát a leselkedőn./

/Ahogy átér, leporolja magát, rendezi kissé kuszált külcsínét, majd végre körülnéz. Egy pont ugyanolyan lakrészt látunk, mint amilyen -lakás korában- korábban az orgyilkosok főhadiszállásául szolgált. Ugyanazok a szakadt bútorok (nem sok), ugyanazok az összevissza lófráló plakátok. A pamlagon ugyanaz a GM, ugyanolyan lenge öltözékben, ugyanazt a NM-t olvassa, mint anno decimál; decibel; deciliter. Valószínűleg ez utóbbi a nyerő, mert egy alapos fogyókúrán átesett (néhány kék-zöld-sárga folttal megúszta) whiskysüveg álldigál egyik lábáról a másikra az asztalon, szégyenlősen. GM-t és a NM-t elég alaposan lepartizánkodta a kor. Előbbi némileg be van hokkantva. Szétterül, kezei-lábai elfelé tartanak, de a ragasztó még valahogy összetartja az egészet. Cigi lóg a szája szegletéből, akadozva szónokol./

GM /szaggatottan, ital által nehezen kibogozhatóan/: -... szovval, vallamit csinááni kééne ezze laz állattal! Mijóta nálung van, a balzerencscse rajtung közörülli a zizéjét, a hogyizshívjágját már, na! Nekem -hukk!- má' álladira elegem fan belölle! Ha elladnáng a a bundáját, na akkkor talán-talán még len-lenne valamiizsge haznung belölle! De ííítty?!

/I jelenik meg valahonnan; tán rötyizett, vagy már előre halotti tor-koskodott? ki a tudója? nem, én sem. A kezében tartott újságot hanyagul a kótyagos GM elé dobja. Az -oda se vállvetve- továbbra is komoly küzdelmet folytat, hogy sikerüljön valami ismerős részletre ráfókuszálnia kedvenc, mára alaposan lezúzott NM-jában. Az azonban kibabrál vele. Nem hajlandó egy helyben maradni.  A hölgy adott kifekvési helyzete egyébként is alkalmatlan a feladat elvégzésére./

I /sejtelmesen gonoszul/: -Igen, erre már én is gondoltam, XX! Ez a legutóbbi cirkusz a cirkuszban... Még szerencse, hogy valahogy megúsztuk! Igaz, szégyen a futás, de inkább, mint a börtön, mondta Richard Burton; HAHAHA, XX! Mondjuk, nagyjából ez volt az egyetlen lehetőségünk. És, hogy mennyire rátapintottál a lényegre, ennek az újságnak a fényében mindjárt te is megérted, XX!

/Rámutat a lazán tálalt újságra. Most már a kóválygó GM is némiképp rákattan a dologra. Felküzdi magát olyan helyzetbe, hogy kezdeni tudjon valamit a kiadvánnyal. Elébb úgy-ahogy megforgatja a a lapot, hátha megtalálja a fény kapcsológombját, de mivel nem találja, szemügyre veszi magát az újságot, annak is a hátsóját. Az egész oldalas képen ugyanazt a whisky-t reklámozzák, mint amelyiket neki volt és van szerencséje fogyasztásban részesíteni. GM előre-hátra dülöngélve kissé a pisai ferde toronyra emlékeztet. Engem, így távolról. Összeazonosítja a fényképet a való világgal, és értetlenkedve tekint I-ra./

/I érzékeli, hogy gyorsan és határozottan kell cselekednie, mert különben GM gondolatainak kisvasútja újra valamelyik vakvágányra fut. Kinyitja az újságot, ahol is egy RG-kép látható, olyan szögben és távolságról, hogy a hozzá mellékelt szöveg olvashatatlan. Mindössze a majdnem fejléc "ATTENTION" felirata egyértelmű./

I: -Szóval, kisanyám, XX! Ez azt jelenti, hogy ...

/I hangja fokozatosan elhalkul, egészen érthetetlenre. A kép megfordul, és a két lakrészt elválasztó falra mászik, hol is egy domborműanyag reklámfej virít. Igen! Aki eltalálta, az jöhet a cukorkáért! Az arc egyik szeme sír, a másik meg T-é. Színvilágban is különböznek: árjakék és tigrissárgásbarna. I közben szónoklata vége felé közeledik, hangja pedig megerősödik./

I /lelkesülten/: -... és akkor miénk lesz végre minden, XX!!!

/Ahogy mondja a magáét, előbb csak messziről, majd közelebbfelé igyekezve, gyanakvólag kezdi vizslatni a képet. Kiszúrta a szemet. Oldalaz felé, de mielőtt tényleg lenne képessége kiszúrni a szemet ez a szemet, GM lezúdul az asztal alá. I odakapja tekintetét, elégedetten konstatálja, hogy szíve választottjának globális pozíciója rögzült, máma már nem gurul tovább. Úgy dönt, teljesen közelről megtanulmányozza a nevezetes képet. Még közelebb húzódik, de úgy véli, káprázott a szeme (mármint a sajátja), és rémeket, de legalább is, rossz szemet látott. Esetleg a szeme rossz? Ez a szempont idáig fel sem merült benne. Megrázza fejét, visszaballag az asztalhoz, tekintetében enyhe rosszallással konstatálja, hogy nője ma is elérte a sárgaföldszintet (sárgaföld szintet, sárga föld szintet, sárga földszintet; amelyik jobban tetszik, tiétek). Hogy utolérje, rá kell kapcsolnia -gondolja, és egy slukkal ledönti a maradék skót (igazándiból kínai -miért pont ez ne lenne az?) itókát. A végeredményt az éjféli sporthírekben bemondják./

/Nyikorgó verőfény. A roló nyikorog, a verőfény T szemét bántalmazza. Érintett ezt egyáltalán nem nehezményezi, sőt, még ha, akkor is. A felemelkedő rács túloldalán I és GM túlságos mosolya tart ötórai teát. Reggel 9-kor./

T /magában/: -Hmmm... Nem tetszik nekem ez a fogadóbizottság. Mindig csak az a beképzelt gigerli jön, soha nem éppen mosolyogva... Ez itt mindkettő ál. És vigyorogva áll. Nem, nem tetszik ez nekem...!

/T-nek eszébe jutnak az este hallottak. Ők nem tudják, hogy ő tudja. Érthető, hogy ez az előtte felvonult szadomazó mosolyalbumkülönítmény -adott állapotában és összetételében- gyanakvást kelt benne./

T /csikorgó hangon/: -Mi a kaja?

I /túlnyálazottan/: -Kedves T koma, azt gondoljuk, hogy idáig nem megfelelően bántunk veled. Ezért Bibivel (kissé undorodva rámutat a mellette álló GM-re, aki -uszkve hasonló mértékben- visszaundorodik rá) elhatároztuk, hogy eztán másképp viselkedünk veled, úgyszólván családtagként kezelünk téged. Nem mehet a mi nagyszerű közös munkánk rovására ez az állandó háborúskodás...! Bár számtalan okot adtál arra, hogy téged akár az örök vadászmezőkre tudjalak szívesen...

/Képek minimál rajzfilm stílusban. A két alak és a kevés kiegészítő pálcikarajz jellegű legyen. És íme: megjelennek T és I végeláthatatlan háborúskodásának némely csatái, amelyek I szempontjából kifejezetten komoly szívási alkalmaknak bizonyultak, ráadásul nagyközönség előtt. Úgymint:
1. T nem hajlandó az adott feladattal megbirkózni, hanem inkább kifekszik, könyökölve heverészik, nyújtózkodik.
2. T bekapja I fejét, majd egy hatalmasat bömböl; I agyonkancsítva kiemeli buráját munkatársa szájából, és úgy rezonál be, de nagyon.
3. T letépi I nadrágját, aki -mint így kiderül- fehér boxert visel, nagyméretű piros szívekkel, valamint "I love you" feliratokkal.
4. T bekapja I fejét, majd közepesen megleheli azt. Ennek folyományaként I kikapja beszaglott fejét T pofájából, kék és zöld színekben játszik, és -félrefordulva- okádik egy tisztességest. T közben vigyorogva, fejére mutogatva jelzi, hogy újabb ötlete támadt, aminek esetében hagyja magát legyőzni.
5. T bekapja I fejét, és -parasztos egyszerűséggel- legott lehányja. Ennek során konrétan láthatóvá válnak idomított gyomortartalmának egyes elemei, pl. hering, brokkoli, kutya (kicsi), káposzta, sör, zöldborsó, egyebek. Ezek -kikerülve elemésztődésük színhelyéről- életre kelnek, és szanaszét szerteszaladnak. A zöldborsók gurulnak, a sör elcsordogál./

I /folytatólagosan, nagy nehezen legyőzve az emlékek felidézésével párhuzamosan feltámadó haragját/: -... ezentúl velünk fogsz ébredni, élni, étkezni, évődni, éjszakázni, ézni... Én kezet, te mancsot rá, T barátom!

/T -tudásának tudatában- sejti, hogy merénylet készül ellene, még ha pontosan nem is. Konkrétumokat már nem hallott-látott. Márpedig most a konkrétumok kivitelezésének ideje van közeledőben. Már be is fordultak a sarkon. Csak azt sejti, hogy ha ezek egyszer kézbe veszik őt, akkor kéz kezet mos./

T /időhúzásilag/: -Akkor mi is lesz a reggeli?

/I közepesen tanácstalanul akad meg előrenyomulása 2/3-ánál. GM kapcsol, kikapcsolja időlegesen hasznavehetetlenné vált párját, s átveszi a hadművelet irányítását. Nyomul is./

GM /negédesen/: -Hát mi lenne? Hát mi van egy hűtőszekrényben?Kislámpa, fiók, rács, tekergetőgomb... Akarom mondani, rántott hús, disznósajt, sült csirke, kolbász; kínai (ki korán) kel, paprika, paradicsom; csokitorta, kókuszrolád, franciakrémes; ugye, egyáltalában nem rémes?!

/T a húsféleségek esetében jelentősen, a zöldségszekciónál fintorogva, viszont egyáltalán nem, míg a cukrászati készítmények sorolása közben vadul nyáladzik. Hús- és édesszájú. Állítólag finom vele csókolózni./

T /megkínzottan a lehetőségtől/: -Elég, elég! Éééss mit is kéne nekem ezért tennem?

/GM hátrakacsint I-nak. Bár ló nincs alatta, mégis nyeregben érzi magát, pedig most is előre iszik a -virtuális- medve bőrére, bár egyszer volt Budán kutyavásár, igazán tudhatná ez a tyúk! Szóval ez tényleg állati!/

/Tehát GM visszafordul, és csábítólagosan próbálja minden vonzerejét rászitymákolni T-re, akiről -mellesleg- azt se tudjuk, fiú-e vagy lány? Igaz, manapság már szinte tökmindegy. Ezek szerint T egy tökmindegy; megnyugodva dőlhetünk hátra./

GM /szitymákolva/: -Semmit, mi kis édes bundásunk! Szépen kézen fogunk, és elkísérünk a konyhába reggelizni. A többit majd meglátjuk. 

/T az irháját félti, okkal és vonóval. Nagyjából tisztában van jövőbeni hullaszerepével és bundamivoltával kapcsolatban, ezért az sem igazán tetszik neki, ahogyan -lassan, de biztosan- a galád család előrenyomul. Így ő hátrébb húzódik. A főszenyó már a bemeneti nyílást készül feltárni, bár ez mindig -most is- komoly vesződséget jelent számára, idegesen elvacakol vele. T tehát a legtávolabbi sarok felé hátrál, szemmel tartva állítólagos jóakaróit./

/T -nem túl zegzugos- egyszerű labirintus-agyába furakodva látjuk magát T-t fel-alá szaladgálni, amint keresi a kiutat: hol a kiút? Kamera vissza. T belebotlik az etetőedényébe. Felveszi, elgondolkodva forgatja, majd hirtelen fejére helyezi. Majdhogynem bukósisak. És T, fején az etető-bukósisakkal, olyat csinál, amit már nagyon régen nem tett: nem, nem eszik embert, nem bányászkodik, meg azt sem. Olyat tesz, amit I-ék is csak egyszer láttak tőle, s miről joggal hihették, hogy mindösszesen pillanatnyilag történő elmezavar okozta a dolgot T-nél (merthogy, soha többé, cirkusz-együttlétileg). Tehát T elkezd szökdécselni, egyelőre egy helyben. Már a másodikra eléri a tetőt, harmadikra nekiront (ropogás), negyedikre kitöri (csörömpölés), ötödikre valóságosan kirepül rabsága kutricájából. Mint pár száz (lehet, némileg kevesebb) évvel ezelőtt, nagyokat kurjongatva ugrál ide-oda. I és GM meglepetten, s tátott (tényleg!) szájjal bámulják, hogyan pattog minima-pénzforrásuk tárgya fel s alá. T úgy dönt, nem lép le csak úgy, eccerűen, neki a vakvilágnak. I azt látja, hogy T újra felröppen valamelyik légügyi szférába, ám visszaérkezése ezúttal személyesen érinti őt; fején találva belegyömöszkölődik a földbe, nagyjából tökig. A következő ugrinca GM-át nyomatolja a talajba, derékig, kábé. Mindketten kirezonálgatnak kissé, majd ájultan és finoman lengedeznek tovább, mint érett búzakalászok a júniusi szélben, agyő./

/T következő bibircsókjával (Bibir boszorka puszija, mitől is a kedvezményezett ábrázatja erősen kiütéses lesz), azaz pattanásával bezuhan a konyhába, pontosan a hűtőszekrény elé. Az ugrás ezúttal kissé vehemensre sikeredik; a szerkezet padlója is átszakítódik, és hősünk hónaljig belerottyan az aljas aljazatba. Küzdelmesen kikászálódik a likból, és kitárja a frigó ajtaját. Másodpercekig csak a nagyarányú, teli pofára utaló zabálás hangjai szűrődnek kifelé, majdan a szájbéli csapásszámok kissé mérséklődnek. T egyik keze -a nagy zabálás közepette- kinyúl, s meg is, és elkezd keresgélni a konyha szekrényeiben, ki tudja, mit. Megvan! Egy jó nagy tálca a tapintgatás jutalma! Tálca be a hűtőhöz; kibukkanásakor roskadásig mindenféle, de leginkább sütikkel. T elégedett pofával kibukik a hidegítőből, s az asztalhoz ül. Nekilát a tálcának -vagyis, amit rátornyozott, annak-, s felveszi I RG-s magazinját./

T /közepesen csámcsogva/: -Na, lássuk csak...

/A nem sütis kezével lapozgat, mígnem az ominózus oldalhoz nem ér. Mi nem látjuk tisztán a dolgokat, de ő sem, mert nem tud olvasni. Momentán mi sem, merthogy nem látjuk az oldalt, csak úgy nagyjából; ATTENTION, oszt annyi./

T /meddő olvasási kísérlet után, de logikailag összerakva a dolgokat/: -Úgy látszik, igaz, amit ez a bajuszherceg tegnap összehadovált a tonnadonnának... Nincs más választás, oda kell menjek, hogy ott legyek! De üres gyomorral már csak nem indulok neki az útnak!

/A sütiegyedek -békés egymásutániságban a különféle húsneműekkel- meglehetős gyorsasággal lefelé tartanak T nyelőcsövén, szép sorban, szigorúan nem vegyülve, bár ideiglenes tartózkodási helyükön majdan mégis. Később egy részük, összeboronálódva, tökéletes harmóniában és szeretetben, egyszerre fognak távozni, azon keresztül. Nos, ennek a történethez a világon semmi köze, de én -személyem szerint- örülök, hogy könnyíthettem magamon, tudásilag. Is./

/Szóval, miközben T zabál tovább, valami nyüszítés(?), morgás(?) hallatszik kintről, mit is hősünk nem tud mire vélni. Szüneteltetve a kajolást, fejét oldalakra hajtogatja, ahogy a kutyák szokták, mikor olyan hangot hallanak, amivel nem tudnak mit kezdeni. Jobb híján, az ajtóhoz baktat, kinyitja, hátha ezáltal tisztul./

/Az ő szemeivel látjuk a továbbiakat. A felénk tartó egyedek viszont egyáltalán nem szemrevalóak; a történet továbbvitele érdekében azonban nem csukhatjuk be a szemünket. Vagyis azt vagyunk kénytelenek látni, hogy GM és I megzombisodott állapotban felénk tartanak; finomítva, nagyjából jönnek-másznak. Az egyik erősen zöld, a másik halványkék. Ondorító módon csorog a nyáluk, pont úgy néznek ki, mintha előrehaladott rothadásuk megünneplésére kimásztak volna a föld alól; fúj! Caplatásuk közepette adják ki rémítő hangjaikat./

/T kissé ledermed a látványtól, de aztán megrázza magamagát, mert kénytelen szembenézni azzal a lehetőséggel, hogy bármilyen lassan is zombisodnak felé a zombisodottak, az idő nekik dolgozik./

T: -Bármilyen forrón is vágytok egy forró ölelésre, abban én nem szeretnék partner lenni, partnerek! Így hát, ég veletek!

/Azzal átugorva hegyet-völgyet-fejezetet, megpattan. Zombik se bú, se bá./

     

 

 

 
  

 

I

 

     

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: 32. rész: Fel is út, le is út
Micimackó és barátai igaz története, avagy a világ vége - © 2008 - 2026 - micimacko-igaz-tortenete.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat