17. rész: Akkor holnap!

/RG -háttal a háznak- ül, körötte barátai, úgymint: stb, stb. Fentről, elég magasból látjuk őket. Mesél valamit nekik, de ez csak akkor válik érthetővé, ahogy a kamera közelít hozzájuk./

RG: -...szóval, így vesztettem el előbb anyukámat, aztán apukámat, és így kaptam helyettük egy pótanyát. Nem, MM, nem egy pó-tanyát, hanem egy pót-anyát. De azt hiszem, mára már el kell búcsúznunk egymástól, mert itt a fürdés ideje. Majd holnap még sokat játszunk. Én pedig a szünetben megpróbálom rávenni Bibit, hogy ősztől ne kelljen a kollégiumba járnom. Szerintem megérti, hogy sokkal jobban szeretek itt lenni. Különben is, itt sem tanultam rosszul, és...

/Kép fokozatosan el; az "és" után már nem halljuk, miként folytatja RG. Beérkezünk a konyhába-ebédlőbe, hol is GM és I állnak az ablaknál, és a kis csapatot nézik. GM tányért törölget. Most egymásra néznek./

GM: -Akkor holnap!

I: -Akkor holnap! XX, XX!

 

18. rész: A rettenetes holnap!

/Másnap reggel. MM fekszik az ágyában, és erőst horkol. Egyszerre csak -még halkan és ritkásan- fel-felsüvít egy- egy fűrész. MM megpróbálja elhessegetni a zavaró hangokat, és átfordul a másik oldalára./

/RG-t viszont felébreszti a lárma. Itt is hallható -pillanatokra- a fűrészek hangja. Leszalad a lépcsőn kiáll a ház elé, fürkészi a zaj eredetét. Mivel épp csend támad, megvonja a vállát, vissza-, majd felbaktat a szobájába. Gondosan betakargatja ZS-t, befekszik mellé az ágyba, s gyakorlatilag menten elalszik./

/F is felébred. Egyik szemét kinyitja. Ő a munkagépek morgó zaját, és a fűrészek sivítását egyaránt hallja. Mindkét lárma fokozatosan erősödik, majd a föld is elkezd remegni a munkagépek robajától. F kinyitja másik szemét is; felülne, de az egyébként házának nevezett tákolmány összedől. F kikászálódik a rom alól./

F: -Mi a manó! Ez a nagy dörgés azt jelzi, hogy nagy vihar közelít. Persze, az én házam már előre összedőlt. Ez is csak velem történhet meg! Azt hiszem, elmegyek NY-hoz, és bekéredzkedek a szerszámoskamrájába. Kivárom ott, amíg ez a förtelem förgeteg átrepül fölöttünk. Az azért érdekes, hogy egy felhő sincs az égen, és mégis mennydörög! Na, köszönöm szépen, megint egy szép, új napja virradt a szamárnak!

/RG fekszik az ágyában, mellette ZS. Még mindig elég halkan hallatszik be a távoli dübörgés. Valamennyire azért csak zavaró lehet, mert RG hánykolódik fekhelyén. Mi viszont tisztán halljuk a következőket./

MA: -RG!

/Szólított tovább forgolódik. Pár pillanattal később.../

NY /kissé hangosabban/: -RG!!

/Szitu ugyanaz./

MM /még szánalomra méltóbban, egyúttal azért erőteljesebben/: -RG!!!

/No, erre már kipattan a szeme RG-nek. Kiugrik az ágyból, és az ablakhoz siet. Kinyitja azt, mitől is az erdőlerendezés hangjai sokkal élethűbben válnak hallhatóvá. Ám ebből -vizuálisan- még semmi sem látható. Az alant összegyűlt erdőlakók RG-t nézik./

T: -RG, légy szíves, gyere le!

/RG magára kap egy nacit, lecseréli pizsamafelsőjét egy pólóra, szandált ránt, felkapja ZS-t, és lerobog a lépcsőn. Kiérve mindannyian az erősödő zajforrás irányába tekintenek./

MM /erősen összerémülve/: -RG, mi ez a láthatatlan vihar? Vagy lehet, hogy ez nem is vihar, hanem mufurcok vagy elefántok garázdálkodnak az erdőben? Vagy megáradt egy patak, és az bömböl így? Vagy egy oroszlán tévedt ide, és az ordít ilye rettenetesen? Szívesen adok neki a mézemből, pedig...

NY /mérgesen/: -MM, azonnal hagyd ezt abba! RG biztosan tudja a választ, csak te egyszerűen nem hagyod őt szóhoz jutni!

RG /tanácstalanul és döbbenten tárja szét karjait: -Őszintén megmondom nektek, fogalmam sincs róla! És, még mielőtt, valami butaságot mondanék, szaladok, és megkérdezem Bibit...!

/Ahogy megfordul.../

I: -Árt az egészségnek a felesleges futkározás, XX, XX!

/A következő pillanatban a zsibbadt csapatra egy hatalmas kalika borul. Hökkenten néznek az egyetlen, ráccsal ellátott, a ház felé nyíló irányba. Az ajtóban megjelenik GM (12 év korhatár feletti, leglazább ruhában), kacér, egyúttal győzedelmes beállásban./

GM: -Édesem, hagyd, hogy én beszéljek a fejükkel, jó? Szóval, kispofáim, az a nagy büdös helyzet, hogy ennek a romhalmaznak itt, meg annak az erdőcskének ott -a dolgok tragikus okájából (színészkedve kiprésel magából két-három könnycseppet, és harsogva kifújja az orrát. Hangnemet vált, ordít) ÉN !!! lettem a tulajdonosa. S mint ilyen, úgy döntöttem, hogy egy csodálatos golfpályát építünk ide. Amint halljátok, a munkához már hozzá is láttunk. Persze, ehhez -sajna-bajna- előbb kicsinykét ki kell irtanunk az erdőt, mert erdőben kissé nehézkes a golf nevű játék játszásija, ugyebár. Így hát, most itt-ott kivágják a fákat, és átrendezik a terepet.

MA /félénken/: -És velünk mi lesz?

GM /fülel; üres bödönök ledőlő, majd szerteszét guruló hangját lehet hallani, aztán egy tompa puffanást, és halk csordogálást/: -A zajokból itélve, a gépek épp most rendezték le MM kunyhóját. MM, te kis huncut, volt neked egy csupor eldugott mézed...

MM: -Jól el lehetett dugva, mert én bizony nyomát se láttam, az biztos...

NY /mérgesen/: -Lárifári, és velünk mi lesz?!

GM: -Nos, ami RG-t illeti, én, mint gonosz -akarom mondani, gondos- mostoha, átirattam őt egy olyan bentlakásos iskolába, ahonnan -sajna-bajna, már megint- három évig sehová a világon nem engedik az ember fiát! Tanulnia kell, meg okosodnia! Bizony, még szünidőben is! Ami pedig titeket illet, barátocskáim... Hadd mutassam be nektek régi jó barátomat, I-t. A ti jövőtökről majd ő gondoskodik.

I /beszéd közben ostorával a nyitott tenyerét ütögeti/: -XX, XX! A helyzet az, barátaim, hogy vége az oktondi semmittevésnek, a henyélésnek! Nehéz időket élünk, a gazdasági helyzet fokozódik, viszont a külpolitikai helyzet hegyeződik! Eljött a pillanat, amikor legény kell a gátra! Már nem bújhatunk ki a felelősség alól! Ha megkettőzzük erőfeszítéseinket, akkor kő kövön nem marad!

/Ahogy így mondja a magáét, egyre fenyegetőbben ágaskodik a ketrec fölé. Beszéd közben Hitlerré kezd átalakulni; egyenruha, sapka, bajusz. MM-ék ijedten bújnak egymáshoz./

I /folytatólagosan/: -Aki ránk tör, annak beletörik a bicskája! Leszámolunk az árulókkal! Nincs kegyelem! Szemet szemért, fogat fogért! Mi megálljuk a sarat, még ha vérpatak is fog ömleni! Mindenki üssön még egyet, ismétlem, még egyet! Ez a harc lesz a végsőőő! Az utolsó pedig kapcsolja le a lámpát!

/Az összes szereplő döbbenten mered I-ra, s ennek egyenes megfelelőjeként, egyszerre szakad ki belőlük a tök jogos kérdés./

Bezárt egyedek: -MI?!?!

I /felocsúdva, magához térve, s visszaalakulva enmagává/: -Ja? Dolgozni fogtok!

RG /mint az egyetlen, valamire való aggyal rendelkező szereplő, kapcsol/: -De hát...

I /fintorogva/: -Látszik, hogy apád fia vagy, az is állandóan dedegett!

I /ordítva folytatja/: -Aztán tessék, mi lett belőle? Vagy vele?

RG /reményfutamban újra nekilódul/: -De hát...

I /mérgesen/: -Kuss!!! Amit mondtam, megmondtam! /Kissé nyájasabban folytatva./ Azért nem kell mindjárt beleklottyantani a naciba! Mert miről is van szó, Hölgyeim és Uraim!

/Szép lassan újra elborul az agya.../

I /patetikusan/: -Páratlan attrakció részesei lehetnek! Fellép a Nagy I, és az Ő Beszélő Állatai!!! Cirkuszok és tv-show-k sztárjai leszünk! Királyok és hercegek és szultánok és emírek és diktátorok és elnökök versengenek majd kegyeinkért! Két kézzel osztogatunk, négy kézzel kaszírozunk, XX,XX!

/Újra megpróbál a földre horgonyozni./

I: -Addig is, néhány dolgot meg kell tanulnotok, mert, ugyebár, az kissé furcsán csillámlana, ha ti csak úgy, minden okítás nélkül, tunnátok fartyogni. Méghozzá, szípen. De a részleteket majd később kitárgyaljuk /kicsit sűrűbben kezd mancsában csattogni az ostor/, mert, mint ahogy mi is tudjuk, ti nemcsak beszélő, hanem értelmes állatok is vagytok, nemdebár?! Lehet veletek tárgyalni, ugye?!?! 

/Fenyegetően a kalit fölé tornyosul./

I /folytatólagosan/: -Szót értünk majd egymással, ugye?!?! 

/A rabok terrorizáltan összehúzódnak, MA-nak vacog a foga./

GM /félig békítően, félig sürgetően/: -Jól van, jól van, ennyi már elég lesz miheztartás végett; hagyjuk őket, és menjünk. Össze kéne szedni a vakarcs holmiját, méghozzá tempósan, nehogy lekéssük a vonatot!

I /bizonytalanul/: -Itt merjem őket hagyni, őrizetlenül?

GM /türelmetlenül/: -Ugyan már, ehhez a kalitkához olyan kevesek, mint..., mint...; mindegy, menjünk már, mert megy az idő! És nekem, mint RG gonosz -akarom mondani-, gondos mostohájának szépen gondoskodnom kell az ő megfelelő holmijának összeállításáról. Na, ehhez mit szólsz?

I /elneveti magát, s a szóló felé fordul/: -Na, te aztán... Ez mindenesetre jó duma!

/Kart karba öltve, nevetgélve elindulnak a ház felé./

/A rabmassza egyéniesül. Néhány pillanatig rémülten merednek a víg özvegy és fekete párja után. Majd K rákérdez./

K: -Most mi lesz?

/Minden szem RG-án. Ő átérzi a pillanat kozmikus jelentőségét./

RG /legelébb mentegetőzve/: -Én sem tudom. Az biztos, hogy sürgősen ki kell jutnunk innen.

NY /gúnyosan/: -Gratula!

RG /átsiklik a megjegyzésen/: -Próbáljuk meg feldönteni! Együtt talán elég erősek leszünk hozzá! Háromra rontsunk neki ennek az oldalának! Figyelem! Egy-kettő-hááárom!!!

/Neki. Semmi. Még egyszer. Ugyanaz. Affranc. Aki megette. Tanácsköztársaság. Nem. Tanácstalanság. Igen./

Ü: -Én, személy szerint, könnyedén ki tudom magam ásni, de hogy akkora alagutat fúrjak, amin akár ZS is kiférjen...; hát, az időbe telne!

RG: -Nem baj, Ü, te csak ásd ki magad, mi meg addig erősen gondolkodunk; ismétlem, erősen gondolkodunk /mindenki gondolkodó pózba vágja magát, főként MM/, hátha kitalálunk valamit...

/Gondolkodnak. Még. Mindig. Na. Talán. Most... Ü közben ás./

RG /bekajabál a járatba/: -Ü, nincs nálad véletlenül egy kis dinamit?

Ü /közben kijut a szabadba, és odasétál a kalitkához/: -Egyáltalán nem véletlenül, de persze, hogy van. Nem is egy rúddal!

RG: -Nagyszerű! Tudsz olyat robbantani, hogy a csapda feldőljön, de mi sértetlenek maradjunk?

Ü: -Ühhh, ez aztán jó ötlet! Bár más választási lehetőségünk nemigen van. Egy életem, egy halálom, a robbantást kipróbálom! Mindenki álljon oda! F, te pedig -légy szíves- állj eléjük, hogyha mégis rosszul sülne el a dolog, vagyis a dinamit, akkor legalább ők védve legyenek.

F: -Köszönöm szépen, hogy rám gondoltatok, amikor védőpajzsot kerestetek. Valahogy nagyon nem szeretném a bőrömet kiluggatva látni, úgyhogy, ugye nem haragudtok meg érte, ha ezt a felkérést ezúttal nem veszem megtiszteltetésnek!

RG: -Most ez nem számít, F-em, csak arra kérlek, hogy tedd azt, amit Ü tanácsol! 

F: -Hát persze, RG, hát persze! Már megyek is!

/Beáll a többiek elé, azok mindenhonnan mögüle kikandikálva bámulják, ahogy Ü a földből innen-onnan kibukkan, és méricskél./

Ü: -Ez az! Ha itt lesz a bumm, akkor a kalitka feldől, RG-éknak meg nem lesz semmi bajuk! A mindenségit, siessünk, mert jön az a nagy disznó I! Bocs, MA!

/I tényleg érkezik, döngetős léptekkel. Megáll a ketreccel szemben, idomítói pózban -csípőre tett kezekkel, egyikben az ostorral, kisterpeszben./

I: -Na, idefigyeljetek, gyerekek! Rögvest nekikezdünk a tanulásnak! Az első óra tárgya: Nem mozgunk és nem pofázunk! Igérem, rövid lesz! Aki rosszul, azaz, nem az óra tárgya szerint viselkedik, az kap egyet -esetleg többet- ezzel az ostorral. Aki viszont jól viselkedik, az kap egy -de nem több- kockacukrot. Tehát mindenki a helyén marad, nem mozdul, viszont befogja a száját! Én pedig a ketrechez lépek, kinyitok egy rejtekajtót, s azon kiemelem RG-t, akinek sürgősen el kell utaznia! No, akkor lássunk hozzá!

/Zsebéből hatalmas kulcscsomót halászik elő,melynek egyedei is óriásiak. Elindul a pár lépésnyire lévő csapda felé, miközben a megfelelő kulcsot próbálja kibogarászni, egykezes-szemezgetős módszerrel. Már csak egy lépésnyire van, mikor is óriási bummmm!!! A kalitka feldől, és elgurul. Egyelőre mindenki hülyén néz. I kapcsol elsőként, rárontana a seregletre, de a kalit vas ajtaja megérkezik a légből, és egyenesen a lábán landol./

/Mitől is, I elkezd igen üvölteni. A volt rabok még mindig be vannak dögölve, még jó, hogy nem hívnak orvost az állatszelídítőnek. Gúvadt szemmel, megdermedve nézik, a jóember birkózását a vassal. Hoppá, I pontozással nyer. Vadkanilag -ámbár sántikálva- indul a kiscsoportosok felé, akiknek végre üt a taxióra. A tanult ifjú szólal meg legelébb./

RG /magas, beszari fejhangon/: -Fusson...

MA /visít/: -...ki?...

MM /tépelődően/: ...-merre?...

NY: -...lát!!!

F /futás és lihegés közben, oldalról a kamerába/: -Persze, nekem senki sem szólt, hogy ez egy ilyen hajszás nap lesz...! 

/Kép fel./

/Mindenki szanaszét porzik elfele, ahogyan azt a felső kameraállás mutatja szépecskén./

/Avagy mégsem? Kamera vissza, T csak áll, köbö kőböl. Esetleg kővé. Aztán egy helyben pattog, mint a nikkelbolha, amelyikről tudvalevő, hogy igen ritka állat, vagy csak jól elbújt, mert eddig még senki sem látta. Viszont kimagasló eredményeket ért el egy helyben pattogásban, mint tudjuk. Na, T most rá hasonlít, na. Mit kell ezen röhögni?!/

T /kábulatban, egy helyben pattogva/: -Mi?! Mi?! Mi?!

/A robbanásra GM is előszedelőczködik. I -átlátva jól a helyzetet- a helyszínre trappoló leányságot hívja szép szavakkal segítségül, imigyen./

I: -Legalább ezt az egy idiótát kapjuk el, te idióta, XX! Állj az idióta túlsó oldalára, te idióta, XX!

/GM az agyilag lepadlózott, páternoszterező T mellé áll. Mikor az eléri az y=0 tengelyt, együttes erővel, két oldalról rája vetik magukat. T felrántja őket a magasba, ahonnan eszeveszett sebességgel, lassítva zuhannak a föld felé, amúgy hasmánt. Premier plánban látjuk, ahogy a két emberi lény némán ordít, előrelátóan, pofára esésük alkalmából, már előre. T még mindig kottyadt, arcán semmi nem látszik; még mindig nem fogta fel, mi történik vele s körötte./

/Óriási pofára esés. Előbb I, majdan GM tér magához; T -némiképp belefúródva arcilag a földbe- moccanatlan./

I /pukkantan, GM-nek címezve/: -Legalább ezt az egy idiótát kapjuk el, te idióta, XX! Kötözzük meg ezt a féleszűt, te idióta, XX!

   

        

     

  

     

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: 17 - 18. rész: Meneküljünk!!!
Micimackó és barátai igaz története, avagy a világ vége - © 2008 - 2026 - micimacko-igaz-tortenete.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat