Micimackó és barátai igaz története, avagy a világ vége
Ami az eredeti Micimackó-ba már nem fért bele... Az eljövendő évek legnagyobb filmsikerének sztoriját olvashatod, először és magyarul, forgatókönyvszerűen megírva! Könnyek és kacagás!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
26. rész: A győzelmi lakoma
/Vissza a győzelmi lakomához. Mindenki zabál, gajdol, vedel, ömlik a bor. Néha átvágja a teret egy-egy méla velőscsont; falon koppanva vagy lendületet vesztve a földre hull. Az ünnepi vacsora résztvevői -ittassági állapotuktól függően- előre ki nem kiszámítható, inkább ösztönös, mintsem tudatos break-mozdulatokkal próbálják mind helyüket, mind helyzetüket megváltoztatni. A siker relatív: ugyan maga a változás létrejön, de vajon hőseink akaratának megfelelően-é? Nem hisszük, hiszen olyan tanyázásoknak vagyunk szem- és fültanúi, melyek viharedzett kaszkadőröket is vad tapsviharra késztetnének. (Ja, hogy különben ők csinálják? Akkor pláne.) Pedig a vihar már kitörőben van. Főnök ugyanis -aki előtt, de csakis előtte, az asztal szépen megterítve, kések-kanalak-villák-tányérok-gyertyák a helyükön, nyakában finoman elrendezett szalvetta- elkeseredetten és undorodva szemléli harcostársait. Elordítja magát./
Főnök /elordítva saját magát/: -Mindenki kuss!!!
/Az alkalomhoz illő, visszafogott felszólítás eléri célját. Sőt, túléri azt, hiszen nem csak egyszerűen csend támad a kompánia körében -ámbár a zaj H megtestesülésében még ellenáll-, de még mozdulataik is megdermednek, ami az adott időjárási körülményeket figyelembe véve -"Tisztelt Nézőink, üdvözöljük Önöket a képernyők előtt ezen a szép nyári estén, mikoron is felhőtlen felettünk a csillagos ég, a hőmérséklet egy pillanatra sem fog 23 fok alá csökkenni itt, Irgumburg térségében"- komoly színészi teljesítmény. Dermedtségük közepette tekintetüket Főnökre szegezik. Leszámítva H-t, aki tovább tántorog fel s alá egyenfelszerelésében, azaz egyik kezében valami sült állat részlegesen szétmarcangolt combjával, másik kezében egy kancsó borral. Főnök hitetlenkedve nézi, majd rádörren./
Főnök /dörren/: -Nem hallottad, hogy mindenki kuss?! H /sértődötten, de viszont akadozva/: -Bocsika, de ha egyszer nem én vagyok Mindenki! Mindenki /ettől a pillanattól kezdve H szemszögéből látunk. Két homályos, dülöngélő Főnököt lát, majd szemei társait veszi sorra, többször is/ Mindenki az az a fickó, aki ... Főnök /ezúttal üvölt, ámbár már kezdek kifogyni a rokon értelmű szavakból/: -A mindenkibe te is beletartozol, te idióta!!! H /sértődötten/: -Bocs, Főnök, de én se egyáltalán, se kétáltalán nem érzem magam beletartozónak ebbe a ... Főnök /bugyborékolva hörög/: -Te is kuss! H /vidáman és színjózanon/: -Na látja, Főnök, ha szabatosan, a beszélt és írott nyelv szabályai szerint fejezi ki magát, milyen könnyen és zökkenőmentesen, egy- és így nem kétértelműen megért... Főnök /összekaparva maradék erejét/: -Kuuuuuuussssss!!!! H /duzzogva/: -Bocsika, nincs jól, na! /Miközben ezt mondja, visszarendezi magát abba a helyzetbe, amelyikben az első felszólítás idején leledzett. Végre ő is lefagy./ Főnök végre nyugodtan nekiállhat zabálni. Ebbéli minőségében pillanatok alatt beosztottjai békaseggalatti szinvonalára vált, azaz kézzel-lábbal (?) tömi magába az előtte elterülő kajaneműeket. Az eszcájgot nem használja, röfög, böfög. Minden elérhető boroskancsóba belekóstol; amelyik nem ízlik neki, azt permetezve kiköpi. Már jó ideje folytatja ezt a nem etikettszerű tevékenységet, mikor is feltűnik neki valami. Maradék hadseregének tagjai ugyanis -ámbátor nem mozdulnak- szemeiket jártatva kisérik figyelemmel szeretett főnökük minden mozdulatát. Főnökből előbújik a vásott kölyök. Fog egy húsdarabot, és először fel-alá emelgeti az asztal fölött. Szemek követik a hús mozgását. Harap egy falatot. Majd ugyanez keresztbe, fej fölött. Adekvát szemmozgás, némi marcang. Asztal alóli mutogatás. Szemforgatás, harapás, röhögés. Feláll az asztal tetejére, kinyújtja a zabát. Szemeknek fennakadása. Jót röhög, és visszaül. De a látószervek sóvár és meredt nézése egyre jobban feszélyezi a zabálás műélvezetét./
Főnök /nagyot sóhajtva/: -Rendben van, zabáljatok ti is! /Erre a finom vacsorameghívásra minden ott folytatódik, ahol nemrégiben abbamaradt. Hangzavar támada; csuklások, röfögések és egyéb szájzenék kapnak új erőre, borzalmas nótacsokor rettentően előadott dalszálai kerülnek kétes minőségű előadásra. Nem is bírja Főnök ezt sokáig; fájdalomtól eltorzult rózsás babaarcával szilenciumra kéri fel kedves katonáit, ímigyen./ Főnök /artikulálva/ = ((becézett Artúr álló helyzetben nagydolgát végzi)): -De egy hangot sem akarok hallani, állatok!!! Főnök /elégedetten/: -Na azért! /Ezt mondá a vezér, mivel a hangkavalkádot azon nyomban felváltja a tökéletlen csend, melyben mindenki ügyködik tovább, de csak a parancsnok működésének van hallható lenyomata. Minden, amit a beosztott hősök vonyítanak, kajabálnak, büfiznek, kotkodácsolnak és okádnak, feliratosan a szájszervükből kiinduló szövegbuborékban olvasható. Na most, aki pukizik.../
/A hímparty befejeződött. A hímpellérek ímmár se hímmel, se hámmal nem fogyasztanak tovább. Hogyisne, hogy aztán egyszer csak elfogyjanak? Így hát -szép halkan- kidőlnek. A bálapa az asztalra dőlve, hortyogva aluszik, csak az ő hangja hallatszik, még mindig. A többiek -mind globális helyzetüket, mind testrészeiket tekintve- szanaszét hevernek. Az egyik mocorog, láthatólag kényelmetlen neki a földön fekvés. Egyszerre feltápászkodik -innentől kezdve az ő szemeivel látjuk az eseményeket-, bizonytalanul körbejár a feje, s homályos szemeivel meglát egy ajtó nélküli szobabejárót, vagy két méterre a Főnök háta mögött. Tántorogva elindul, hátrafelé nekiesik a falnak, onnan kinyúlik egy kéz, és lekever egy bazi nagy maflást (mint tudjuk, a fal adja a másikat). Érintett értetlenkedve fogadja az épület jellemformáló jellegű beavatkozását, megrázza a fejét, elindul, célirányosan. Kanyargós útja során, mandínerben érinti mind az asztalt, mind a falat, többször is. Szövegbuborékjában döcögve változnak a szavak (általában első és utolsó betűjükkel, közte pontokkal), és a legkülönfélébb ábrák. Zörgés és csörömpölés kiséri útján, mikoron is végre a kijárati nyíláshoz tán torog, tán botlódik. Elsőre kapufát ér el, de másodikra betalál. Dél-amerikai sportriporter góóóóóóól-ordítása hallatszik, majd mintha elvágták volna. A torkát./ /Tök sötét van. Így is marad vagy tíz másodpercig. Hirtelen B világító szemei villannak fel, előbb csak messziről, majd -villámgyorsan ideérve- szinte az egész képernyőt betöltik, majd 2-3 másodperc múlva eltűnnek. Kamera nagyjából onnan, ahonnan a góllövő eredetileg elindult. Krapek visszatántorog a gálaest helységébe. Hát, nem fest valami szépen (mondjuk, egyébként sem). Mindkét orcáján három párhuzamos, véres karmolás húzódik, függőlegesen. Kialakuló dumabuborékjába tölti bele mondandóját, melyet most szöveghűen fogunk visszaadni./
Krapek /némán, bele/: -Vérszívó denevérek! Meneküljünk! Ááááááá!!!!! /Utána fut, ki- és elfelé. Akadályfutó. Árkon-bokron./ /A második is -éledezik? Ez így persze túlzás; mindenesetre hirtelen kipattannak a szemei, s -még mindig fekve- két kezét lábai közé kapja. Mint tudjuk, ez egy ősi nemzetközi jelzés annak illusztrálására, hogy a jeladót szorongatja a szükség. Nagy nehezen lábra kap, hasonlóan az erdőhöz menekültstátuszért folyamodott társához, inogva-binogva elindul a valódi ajtóhoz. Ugyan ezen kijárat közelebb leledzik, mint a baglyos helység, de elérése pont ugyanolyan nehéz, mint amazé. Nagy nehezen kitámolyog, és -jólneveltetéséből kifolyólag- a pajta felé veszi útját. Beérkezve letolja gatyáját (természetesen csak hátulról, a csupasz lábait látjuk, meg a leengedett gatyát és a kakaós bugyit), és sürgősen nekilát a vizelési inger enyhítésének. Vígan csordogál a pisi a gaz ember lábai között, hátrafelé, egyenesen F irányába. Bizony, a háttal álló, fejét visszafelé fordító F is látja ezt, és mondhatom, nagyon nem tetszik neki a dolog. Lépne ő arrébb, de három oldalról a szűk karám, hátulról a pislantást épp befejező, gatyájáért lehajoló fazon akadályozza mozgását. Úgy dönt, hogy a leggyengébb láncszemet választja. Két mellső lábára ágaskodva, a két hátsóval olyat rúg a rablóba fenekébe, hogy az vagy hat métert repül, majd -szabadonválasztott gyakorlatát elegáns földöncsúszással befejezve- elterül. Fünf kommá ziben! F-t lelkiismerete arra noszogatja, hogy odakocogjon a kirúgotthoz, annak egészségi állapotát felmérendő. Oldalról látjuk, amint a repülő ember kezd éledezni. F lehajol hozzá, hogy megvizsgálja. A zsivány beszippantja F üdétlen lehelletét, szemei -még mindig hasonfekvésben, testben mindezidáig moccanatlan- a rémülettől kikerekednek. Ijedtében, váratlanul a hátára fordul, és meglátva F pofáját, ember létére embertelenül elkezd üvölteni. A csacsi csacsi is bepánikol, a maga nyelvén csatlakozik az ordításhoz, és hátrahőkölve, a két hátsó lábára áll. Olyan a helyzet, mintha a következő pillanatok valamelyikében rázúdulna a tagra. Illető úgy dönt, hogy ezt talán mégsem várja meg, hanem haladék nélkül felpattan és megpattan. Ahogy belép a kéglibe, a parancsnok által kibocsájtott, lokális érvényességű kussolási rendelet lép újra hatályba, így a következő három mondatocskát csak szövegzsába csomagoltan tudom átadni, node most már lássuk./
Másik haramia /szövegzsákot fúj fel, és teletölti/: -Emberevő vadszamarak! Meneküljünk! Ááááááá!!! /Majd hegyen-völgyön. Pedig nem is tájfutó./ /Harmadik is felriad szende szendergéséből. Őt az okadatolási kényszer ébreszti fel. Nem, várjunk csak, inkább az okádékolási. Hát, ez sem az igazi; maradjunk annyiban, hogy borzalmasan kell hánynia. Ezen érzet meglepően gyors cselekvésre sarkallja: a körülményekhez képest jelentős sebességgel feltápászkodik, s -hasát fogva- elindul a kibejárat felé. Kacskaringókkal megspékelt pályája során két agyagtál és két borosköcsög anyagi egységét sikerül megbontania, mígnem kissé ráesik Főnökre, aki "Namagakaki" morgással lesöpri magáról gyomorbajos hősünket. Ez a szerencséje, mert a rókamester a szája elé helyezi kezét, jelezve az eddig elfogyasztott élelem- és italomféleségek hamarosani előbukkanását. Ereje végső megfeszítésével elbukdácsol egy sufniszerűségig, melyről úgy gondolá, az egy latrina. Feltépi az ajtót és -ember létére- (na, egy kis nyelvtan, a kisebbek örömére; következik a baromi szó helyes ragozása, azaz) baromit; sőt, állatit; sőt, vadállatit taccsol. Mikor végre befejezi, talán a nézők is./ /Kamera a kamrában. Harmadik térdre esve próbálja a Föld forgását megállítani, bár neki olybá tűnik, hogy a Föld pörög-forog körülötte. Még ezen kissé rozoga állapotában is felfedezi, hogy valami megmozdul az orra előtt. A gyenge fényben két, emberfeletti méretű nyúllábat látni. Mindkettő iszonyúan le van okádva. Harcképtelen harcosunkat lassan felfalatozza a félelem. Szeme felkúszik a hatalmas nyúlon, a szocialista forradalom hősén. NY egyik kezében sarló, másik kezében kalapács, a fején egy szovjet katonai sapka, mit is egy jó nagy vörös csillag díszít./ NY /mélyről fakadó, őszinte felháborodással a hangjában/: -Nadede, tisztelt uram, hát ... /Szóval NY ezen szavak folyásának indításával próbál diskurzust kezdeményezni a harcedzett veteránnal, az azonban talpaira ugrik, és bugyborékoló hangokat adva ki magából, a kéróhoz rohan. Bejutva újfent érvénybe lép a Főnök által kiadott csendrendelet, így a mi kis hóhányónk -aki csak úgy, a változatosság kedvéért, másnak a (le)hányásával is megpróbálkozott; sikerrel- kénytelen rekedten kesztyűbe dumálni. Teljes sikerrel, ím./ Harmadik /kesztyűbe dumálva/: -Gyilkos, beszélő nyulak! Meneküljünk! Áááááááááá!!!!! /Választ sem várva felhúzza a nyúlcipőt, és lehajrázza a két másik menekülőt./ /A zabáldában már csak a hímbál két maradéka himbálja. A fejét. Mindkettő. Főnök elemeli agyatokját kezétől, busa vagy ponty feje lassan körbejár. Az asztal túlvégéről látjuk, hogyan próbál némi értelmet tömögetni szivacsos agyába. Egyszerre megakad. Szemeit az ablakokra meresztgeti, hitetlenkedve. Meg is dörzsölgeti őket, mint aki nem jól lát. Pedig de. Most már mi is láthatjuk, mi okozza viszonylagosan sietős magához józanodását. A három ablakban a három -egyszer már elpucolt, de azóta visszapockolt- hős hadfi látható. Főnök felrázza a békésen szundizó, álmában rózsaszínű nyelvecskéjét diszkréten kilógató H-t. Az azonnal felpattan, és -szemeire csúszott biliszerű kalpagjában- kardjával össze-vissza csépeli a különben tökéletesen ártatlan leget. Mivel Főnök még nem vonta vissza elkushodási rendeletének egyetlen lényeges vagy lényegtelen paragrafusát sem, H szavai értelmetlen és tévelygő betűk halmazaként kerülnek szövegfelhőjébe, majd ott azonnal szét is porladnak. Főnököt -bár már hozzászokhatott volna, újra és- újra ámulatba ejti katonája kozmikus idiótasága. Hamarvást ráun azonban a mutatványra, és kedveskedve szólítja meg ídes fiát; lám./ Főnök /mérgelődötten/: -Mit csinálsz, te sült bolond? Oda nézz! /S karjával egy kb. 114 fokot kitevő, elég tökéletlen ívet húz a légben, az ablakok irányába./ /Megint H szemével látjuk a világot. Komoly homály. Rettenetes csikorgással abba az irányba fordítja buksiját, amerre főnöke kacsóját látta jelezni. Folyamatosan dülöngél, valamint tántorog is. Szemei kuszáltan, fókuszálhatatlan próbálják befogni, mit is akart észre(?)vétetni vele Kedves Vezetője. Foltokat lát(unk) az ablakokban, azokat próbálja értelmezni. Nem megy. Nem is jön. Ám egyszerre beúsznak szemei elé -nem túl távol, s nem túl magasan- a társai révén világra hozott szöveglufik. Az általuk kifejtett gondolatok kavarognak bennük, kígyózva; pillanatokra némán nyekergő hangjuk is felbukkan. H zavaros szemei egyik lufettáról a másikra ugrálnak. Ám, amikor a repdeső dumazsákok tök véletlenül -csak egy pillanatra- egymás mögé rendeződnek, H gondolkodás nélkül, viszont halálpontosan átdöfi őket. Nyifff!/ /Immáron olyan kameraállásban folytatjuk, amelyben mindkét haramia és az ablakot szépen díszítő menekültek is láthatóak. H, a sikeres döfést követően, önelégült pofázmánnyal fordul parancsnoka felé. A lufikból közben -az elszabaduló levegő hangjával egyetemben- kibújnak a csendesen elordibált mondatok, s a hozzájuk tartozó arcok. Nagy kavarodás támad; a két maradék meglepetten néz, mint a moziban. A három menekült haramia feje szépen felsorakozik egymás alá; mosolyognak, biztatgatva kacsintgatnak ránk, nézőkre: fellépésre várnak. A keringő mondatok lassacskán elhelyezkednek mellettük. Mikor minden szépen együtt van, elkezdenék; de csak harmadik nekifutásra sikerül egyszerre, mert valamelyikük mindig egy hanggal előbb indít. Fejcsóválás, koncentrálás, rajt!/ Egyik rabló feje: -Vérszívó denevérek! Meneküljünk! Áááááááááá!!! Másik rabló feje: -Emberevő vadszamarak! Meneküljünk! Áááááááááá!!! Harmadik rabló feje: -Gyilkos, beszélő nyulak! Meneküljünk! Áááááááááá!!! /Mindezt egyszerre mondják, különböző hangszínekben, egyre erősödő hangerővel. Az "Áááááááááá!!!" már tényleg ordításszámba megy./ /Pillanatnyi csend támad. Önvédelemként mindannyian -beleértve Főnököt és H-t is-, egyszerre./ Mind /egyszerre/: -Meneküljünk! Áááááááááá!!! /A következő pillanatokban, gyorsan pergő képekben, a következők játszódnak le./ /B az ordítástól ijedten felröppen, de -újfent eltévesztve a célt- az ablak keretének ütközve elalél, s a földre hull. Egerek -biztos, ami biztos- ezúttal inkább kussolnak./ /NY elijed a kitörő ordításra; nekiiramodik, hogy elhúzzon. Nem, mint a vadlibák, hanem, mint a raketta. Egy arra lábatlankodó gereblye azonban, a burleszkfilmekben már sokszor látott módon, útját állja szándokának. Eleszmételenődik./ /F hátrahőköl, hangosat iázik. Tengelye körül megpördül, és -ész nélkül- nekiiramodik a világnak. Útját állja azonban egy fa. Egyenest nekirohan. Elájul; egy csomó banán hullik a fejére. Nagyjából be is temetődik./ F /kidugja fejét a banánköztársaság romjai alól/: -Hé, ezen az éghajlaton banán?! /Egy szem hullik alá, melyen csak a "Sponsored by" felirat olvasható./ F: -Ja, az más! /Újabb banáneső hullik rá, ideiglenesen elnémítva./ /Főnök és H is kiszalad a házból, célirányosan a világ többi részének neki. A maguk nemében utolérhetetlenek./ 27. rész: A postás mindig kétszer csenget. Már aki. /Szép nyári nap. Kamera úgy dönt, végigszalad a birtokon, bentről kifelé. Csoda rend, az emeleti szobákban vetett ágyak, virágok mindenhol. Lépcsőn le, a buli színhelye falusias jellegű ebédlővé változott. Kombinált recepciós- és bárpult. Kamera kiszökken, majd fel. Hátul veteményes, elől medence napozóágyakkal, oldalt játszótér. Mindenhol muskátli -ablakokban, szekerekben, medencepardon; bocsánat. A birtok körül fakerítés. Egy földút vezet el mellette, oda nyílik a szépen ácsolt főkapu. Egyszóval, itt egy kis német panzió éledt a romokból. A kapuhoz közelítve látjuk, hogy lufikkal van kidíszítve, felette félkörben a felirat: "Grand Opening". Kissé magasabbra szállva látjuk NY-t, amint egy óriási ollóval a sövényt csippantgatja; F-t, aki a járdát tisztogatja a farkára kötözött seprűvel; B-t, aki a kapu feletti üdvözlést próbálja fixálni, csőrében az abból kilógó zsineggel./ /Egyszerre csak -ezt is a magasból látjuk, azaz légből kapott képek- a földúton, még az erdő szélén, előbukkan egy motoros. Megáll, így hát rázoomolunk. Egyértelműen postás, és ahogy leveszi sisakját, régi barátunk, maga Főnök jelenszik meg, személyesen. Erősen izzad, így hát nem azért vacognak a fogai, mert fázik. Rettegve és borzadva tekintget a téboly egykori lak-tanyája felé. Sóhajt egy nagyot, felveszi esősapkáját. Kamera átvált az ő szemszögére. Az elsötétített rostélyon keresztül látjuk, ahogy rázkódva közelítünk a kapu felé. A motor hangját majdhogynem elnyomja postásunk fogainak csattogása. Megállunk. Meg állunk. Kézbesítőnk feje idegesen jár körbe, keresztül, néha kasul. Alsó- és felső fogazata tovább folytatja a hangos ütésváltást. Egyelőre döntetlenre áll a dolog, bár a jobb alsó hatos kapott egy olyat a megfelelő felsőtől, hogy két hőnap múlva magától kihullik. Technikai KO. Emberünk kikotor egy újságot a tarisznyájából. Remeg a kezében, de azért a címe könnyen olvasható: Falusi Turizmus. Megindul a kapu felé, melynek innenső félfájára egy postaláda van szerelve. Kissé oldalról közelít; fogainak muzsikája zeneileg egy kasztanyettához hasonlítanak, egyre sűrűbbek és egyre hangosabbak is. Megáll, vesz egy mély lélegzetet, halasztott fizetéssel. Addig is örüljünk, mert mérséklődik fogazatának zenebonája. Hah, de újra itt van a zaj! Főnök a Bátor-tóból bátorságot merít, s újra elindul a postaláda felé. Két hang hallatszik mindösszesen: a fogdob és a papírzizegés. Odaér a postaládához. Rettenetesen remegő kézzel valahogy betuszmákolja a résen a kiadványt. Egy lap azonban kihullik az újságból, és a nyitott kapu kellős közepén landol. Főnök riadtan kapkodja fejét a lapról a kapura, majd vissza, onnan amoda, onnan megint vissza, stb. Így, álló helyzetében, csak a tücskök ciripelése és hősünk félelem szülte lihegése hallatszik. Kíváncsisága és posta-alkalmazotti kötelességtudata laza gúzsba köti félelmét, és elindul, hogy felszedje az újság tartozékát. Újra az ő szemszögéből látjuk, hogy oldalazva és oldalra hajolva a nyitott nagykapu felé tart; odaér, beles. Egymás után jelennek meg a házbitorlók; F, aki a fenekén ül, elgondolkodva ütögeti egymáshoz két mellső patáját, melyek még a tündöklő nyári napsütésben is látható szikrákat szórnak és füstölnek; B, aki dúdolgatva reszelgeti szárny-kezével az egyik kinyújtott lábán a körmöket, melyeken nevetgélve csillannak játszi napsugarak, s szaladnak tova fogócskázni; NY, akinek fején egy rozsdás lábas van, de egyébként úgy néz ki, mint egy mexikói partizán a XIX. század végéről-XX.század elejéről, azaz keresztbe hevederek (asszem, mindjárt leheveredek), gatyájába tűzve három-négy pisztoly, övéről kézigránátók csüngnek alá, mint megannyi feketévé érett alma. Jobb kezében egy óriási mordály, bal vállára vetve -szégyenlősen kissé hátrahúzódva- egy hasonló jellegű puskandikál. Bal kezében egy tükröt tart (na, nem a világnak), abban nézegeti hatalmas lapátfogait. Hirtelen, a kép jobb felső sarkában, egy-egy kis kép-karikában, megjelenik a három ordító kórista, akik -villámgyorsan felmérve a helyzetet- egyszerre adják elő kedvenc nótájukat./ Banditák /előző fellépésükhöz hasonlatosan, egyszerre, valamint üvöltve/: -Meneküljünk! Áááááááááá!!! Főnök /fentiek második mondatába elegánsan becsatlakozva/: -... Áááááááááá!!! /Három haramia képe el; Főnök fel és el; fel, géperejű járgányának nyergébe; el, mintha átment volna kergébe; hulló portós levelek záporában, porolva./ NY /elégedetten/: -Na, ez ügyes volt! Gratula, pajtikáim! /Összepacsiznak. F pacsijai kissé keménynek bizonyulnak, patailag érthető módon. Érintettek óbégatva az ugrabugra nevű polinéz táncot járják./ NY /ugrabugra közepette/: -F, nem lehetne ezt egy picinyességileg finomabban?! Idefigyuznál egy pillanatra, te vadszamár? /F azonban egyáltalán nem mozdul, maga elé skubizik, igézetten. NY lassan ráébred, hogy valami fontos oka lehet annak, amiért a szamár figyelemre sem méltatja. Ugrabugrát a nullához közelítve F mellé áll, hogy rájöjjön, mi lehet az, ami miatt a csacsi praktikusan válaszra sem méltatja. Kettejük összetolt válla felett most már mi is láthatjuk azt a földön heverő színes szórólapfélét, ami az újságból kiesett. Min is egy félköríven elhelyezett HILFE fekirat, alatta egy elmosódott, de azért felismerhető RG kép, alább még -számunkra- olvashatatlan szöveg. Pár másodpercig semmi sem történik, csak B további jajgatását halljuk, fel s alá, viszont sztereóban. Egyszerre csak NY felemeli búráját, megszólítandó közös barátunkat, B-t./ NY /közepesen ingerülten, ám a kiváncsiság által foglyul ejtve/: -Uggyan máár, B, ne jajongatózzál már annyiast! Inkább röppenj ide, aztán nézd meg, mit leltünk! Olvasni még mindég csak te tudsz miközöttünk; hogy a franc essen beléd! /Szólított abbahagyja a polinéz népi táncot s a hozzá kapcsolódó vernyogást, s ráreppen NY vállára. Emiatt pont nem látjuk a szóban forgó papírost, ámbátor a kamera arra van befókuszálva. Ne kerteljünk, gyakorlatiasan B hátsója takarja el előlünk a dolgokra való rálátást. Hál'Istennek, csak látjuk, de nem szagoljuk a panorámát! Annál is inkább, mert e szent pillanatban megnyílik B kloákájának rózsaszínű rózsácskája, s a madár gyomrának felgyülemlett tartalmát NY vállára fecskendezi. Érintett megrándul, s már némileg neheztelően mondana valamit, ám B ebben megelőzi./ B /az őszinte döbbenet őszinte hangján/: -Szent Szar! Mindjárt beszarok! NY /azért csak-csak mérgesen/: -Ezen a részén már túljutottál! De mi van odaírva?! 28. rész: Ízlelő, avagy NY, B és F útra kel. Lásd: Ízlelő című fejezet, a MŰ legelején.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 48
Tegnapi: 120
Heti: 489
Havi: 1 690
Össz.: 221 542
Látogatottság növelés
Micimackó és barátai igaz története, avagy a világ vége - © 2008 - 2024 - micimacko-igaz-tortenete.hupont.hu