23. rész: NY, B és F, az önkényes házfoglalók

/Menekülnek. Menekülnek. Menekülnek. Tényleg hegyen-völgyön, de még vízen, őserdőn, sivatagon át is (grátisz). Éjszakák és nappalok váltják egymást, mikoron is, egy erdőben kifekszenek. F nagy döngéssel oldalára dől; NY -hason fekve, széthajított lábakkal- kiterül; B hátára zuhan, talpai az égbe merednek, szárnyai szét./

NY: -Nem...

B: ...-bírom...

F: ...-tovább! 

/Lihegnek, kinyúlnak, egyszerre elalszanak./

/Felébrednek. Éjszaka van, dideregnek kissé./

NY: -Szerintem kéne keresnünk egy helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat. Ha már első este...

B-F /egyszerre/: -Első???

Ny: -Jó, jó; akkor, ha már ma este is így fázunk, mi vár ránk télen?

F: -Én éppenséggel tudnék kunyhót építeni...!

B-NY /egyszerre/: -Na neee...!

F /sértődötten/: -Hát persze, egy szamár ötletét sohasem kell komolyan venni!

NY /békítően/: -Tudod, F, mi NY-val egy kicsit nagyobb és komfortosabb kéglire gondoltunk, mint amit te magadnak építeni szoktál. A te kalyibád csak arra szolgál, hogy betolass, és TE elférj. Ezúttal hármunknak kéne elégséges hely!

/F valamit mondana, de NY megelőzi./

NY: -Tudom, tudom, van egy olyan közmondás, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Ám először is; látsz itt akár egy embert is?! Másodszor: mennyire kis helyen?! Szerintem keressünk egy melegebb helyet, legalább ma éjszakára. A többit később meglátjuk. De merre is induljunk?

B: -Nagyapám, Trójai Faló, azt találta mondani egyszer, idézem: "Minél magasabbra szállasz, annál távolabbra látasz!" Na, ezt a mondást -ezúttal mindenféle politikai áthallás nélkül- direkte lehet alkalmazásba venni. Így hát, most összeszedem maradék erőmet, s felröppenek -hmmm, ez a felröppenés azért túlzás; de lehet-é repülve felvonszolni magát egy madárnak? Létezik-é ennek a gyötrelmes felemelkedésnek valami olyan szinonimája, amely képes kifejezni azt a madárfeletti teljesítményt... Madárfeletti? Ez olybá hangzik, mintha a dolgot egy mindannyiunk felett álló...

F-NY: -B!!!

B /eszmélve/: -Ó, ti térdig talajban járó szellemtelenek...

/Legyint a szárnyával, lemondóan; majd nehézkesen felröppen./

NY /utána kiabál/: -Remélem, B, éles látásod, s éleslátásod ezúttal sem hagy minket bokorban. Vagy erdőben? Vagy cserben? Affranc se tudja!

/B eközben felvergődik egy magas, viszonylag jó kilátást biztosító ágra. Ahogy körbevizslatja az alatta, s előtte elterülő ligetes-erdős tájat, szeme egy házat pillant meg a közelben. Elhagyatott, egykor szebb napokat látott parasztház: enyhén omladozó, fehér falak -s minden, mi jó falat; de nevágjunk a dolgok menetének elébe-; csálé kémény a moharágta tetőn; szú-paradicsom vaskos faajtó; valaha üveges, ma már csak hevenyészetten bekötött-bedeszkázott szemű ablakok, melyekre töredékes zsalugáterek borulnak itt-ott, szemérmesen. Mellette mellőzéstől megroggyant melléképületek, mellékesen: ólak, istálló, tengerifőnök, csűr, csavar. A ház egyik ablakán keresztül gyenge fény szemerkél, kifelé./

B /elgondolkodva simogatja egyik szárnyvégével az állát/: -Igen, igen.

/Visszaereszkedik úti társaihoz./

NY /izgalomban/: -Láttál valamit?

B: -Láttam egy erdei házat, melyből fény szűrődik ki.

NY: -Messze?

B /tűnődve/: -Amennyiben és jól ítélem meg, akkor jelenlegi helyemtől és helyzetemtől 824 méter 64 cm-re van, 2 óra 6 perc irányban. A biztonság kedvéért kalkuláljatok bele +/- 15 cm-t.

/NY-nak csörömpölve leesik az álla./

F: -Mit mondasz?

NY /gyorsan felmérve a helyzetet/: -Semmi különöset, csak annyit, hogy el kell vigyél odáig.

F /erőst és jogost gyanakszik/: -Ezt mondta volna?

B /töprengve, NY-hoz fordulva/: -Azt hiszem, csak 48 cm lesz; véletlenül beleszámoltam az orbitális hekladomenciát, ezért.

F: -Most meg mit mond?

NY: -Csak annyit, hogy nem kell olyan messze vinned engem.

F /továbbra is/: -Tényleg ezt mondja?

NY /elégedetten vigyorogva felmászik F hátára, és -nyeregben érezve magát- (pedig hol is ám a nyereg?) kiadja az ukázt/: -Ajánlhatnám esetleg, hogy elinduljunk? Feltéve, ha még ma oda akarunk érni.

F /épp elindulna, de NY megjegyzését hallva, megtorpan/: -Micsoda?! Olyan messze van, hogy talán ma oda se érünk?!

NY /türelmetlenül/: -Dehogy, ez csak amolyan szólásmondásféle! Nem kell komolyan venni!

F /gyanakodva/: -Akkor miért mondja?

NY /fokozatosan dühbe szamárolva magát/: -Mert hirtelen ez jutott eszembe! De most már tényleg induljunk, mert sose érünk oda!

F /már nekilódulna, 

/NY elégedetten felmászik F hátára, és -nyeregben érezve magát- kiadja az ukázt./

NY: -Ajánlhatnám esetleg, hogy elinduljunk? Feltéve, ha még ma oda akarunk érni.

/F már indulna, de NY utolsó szavaira megtorpan./

F: -Micsoda?! Olyan messze van?! Hogy esetleg ma már oda se érünk?! 

NY /türelmetlenül/: -Dehogy, ez csak amolyan szólásmondásféle! Nem kell komolyan venni!

F /gyanakodva/: -Akkor te miért mondod?

NY /fokozatosan dühbe szamárolja magát/: -Mert hirtelen ez jutott eszembe; de most már aztán tényleg induljunk, mert sose érünk oda!

/F indulna, de megint visszahőköl./

F: -Sose?! Akkor mégis messze van?

/NY levegő után kapkod; sikerül is egyet elkapnia. Gyorsan a szájába tömi az illetőt, mire akut légszomja megszűnik. Hirtelen beleordít F egyik lapaj fülébe./

NY: -Lódulj már, te szamár, kövesd B-t, és addig, amíg odaérünk, ne kérdezz már semmit!

F /megakadva/: -Olyan sokáig? 

NY /távolodva halljuk, visszhangzik az erdő/: -Áááá, nem bírom...!!!

/Odaérnek a lakhoz. Belesnek, mindegyikük másik ablaknál. NY a kivilágítottat választja. Még a végén megvilágosodik./

B: -Láttok valamit? Itt teljes a sötétség, mindösszesen két egér egerész a sarokban.

/Szemből, premier plánban látjuk, ahogy rettentő szörcsögéssel nyelve körbenyalja a csőrét./

F /a másik setét ablaknál/: -Én egyáltalán semmit. Az is jellemző, hogy ott és akkor, ahol és amikor vagyok, nem történik semmi. Az igazat megvallva, az sem jobb, ha történik.

 NY /vadul vigyorogva/: -Itt viszont van valami, és ez tényleg nem semmi!

/A másik kettő odamegy. Belesnek. A látvány tényleg kiváló minden belesnek. Baromi nagy asztal, roskadásig kajával, s piával./

NY: -Nagyon köszönjük a szíves invitálást! Nem kérdés, hogy élni is fogunk vele!

F: -Miért, tényleg meghívott minket valaki?

/NY gyorsan elhessegeti a kérdést, mire az -sértődötten- elszáll a fák közé./

NY: -Akkor talán, tisztelt barátaim, fáradjunk -hiszen fáradtunk eleget- beljebb. Úgy látom, ezúttal se az öltöny, se a nyakkendő nem kötelező. Kinyitom ezt az ablakroncsot, és már benn is vagyunk. 

/NY bemászik, B beröppen./

F: -Azt hiszem, egy szamár ezt nem tudja utánatok csinálni. De köszönöm, hogy innen, az ablakból, végignézhetem, hogyan tömitek magatokat degeszre...! Úgy különben, mindenkinek jó étvágyat!

NY /már belülről, odaballagva az ajtóhoz/: -Kedves F barátom, jöjj a főbejárathoz! Igen, az urak ezen keresztül szoktak közlekedni.

/NY kitárja az ajtót; F -némileg habozva- be./

NY: -Siess, barátom, mert -házigazdáink jóvoltából- páratlan lakoma vár téged, s persze engem is! Nos, cimborák, foglaljunk helyet, és rajta!!!

/Kicsit később, ugyanott. Mindegyikőjük ül vala egy széken, igen komor ábrázattal. Gusztustalanul folyik a nyáluk, miközben vadul sóhajtoznak. A kamera -ezen állapotukat rögzítendő- két kört tesz meg köröttük. NY-n megállapodik./

NY: -Ezt aztán sosem gondoltam volna! Egy ekkora terülj-terülj asztalkámnál éhen maradni!

/Kamera nekilódul, és végigpásztázza az asztalt. Húshegyek és borosüvegek halomba. Mondjuk, más semmi. Se zöldség, se diétás hama./

NY: -Hogy nincs ezek között legalább egy vega! Azt hiszem, kimegyek a kertbe (ha van egyáltalán ilyen), és körülnézek, hátha találok valami ehetőt.

/Nehézkesen feltápászkodik, s elindul./

F: -Várj, NY koma, én is veled tartok. Megkeresem az istállót, hátha lelek egy kis szénát, az istállóját neki!

B /elgondolkodva forgatja a kezében tartott sült csirkecombot, majd eldobja/: -Igazatok van, mégis csak frissen az igazi!

/B vissza az egeres szobába; fröcsög a nyála, csattog a csőre; szemei rémséges-vérvörösen villognak; az egész egy horror. A következőket inkább ne firtassuk, oxi?!/

24. rész: Gyűn az ellen! 

/Haramiák lopóznak az erdőn, szorosan egymás mögött, fejük folyamatosan forog nyakukon. Kémlelik a sűrűt, s a ritkást egyaránt. Közben kiválóan éneklik a következő nótát./

Haramiák: -Sárgarépa, zöld uborka, kummm!
              Hová megyünk, este, Pista, kummm!
              Az óvári nagy uccába,
              Székely néni udvarába, kumma-kumma-kumm! 

 

/A nóta második sora -ha lehet ezt vizuálisan kifejezni- enyhe számonkérés jellegű, a haramiafőnöknek címezve. A legelől haladó -egyébként igen kistermetű- FŐNÖK hirtelen megtorpan; jobb kézfejét ökölbe szorítva, hátra- s felveti azt, mintegy jelezve, miszerint ÁLLJ! A biztonság kedvéért -halkan ugyan, de- mondja is. A felütést a mögötte baktató jóember kapja, aki -eltorzult orcával- meg is áll, s ugyanezt az üzenetet adja villámsebesen tovább. A láncolat végigmegy a brigádon, kóttyadtan, egy helyben dülöngélnek kissé. Leszámítva az utolsót, ki is belegyalogol az előtte megbódultba. Az egész sor dominószerűen eldől, a legnagyobbat a sor elején álló FŐNÖK zuhan. Lassan feltápászkodnak./

 

  FŐNÖK: -GRRRRR!

/Haramiák a morgásra fénysebességgel kifogástalan, egyvonalas sort alkotnak. FŐNÖK -az elfojtott indulattól- halkan kérdi beosztottjait./

FŐNÖK: -Talán-talán az imént nem méltóztattatok észbevenni, mit is parancsoltam néktek?!

/Az eddig moccanatlan sor mintha valami gospel dalárdává alakult volna át, behajolva és csettintgetve, mosolyogva és riszálva, válaszol./

Banda: -De hallottuk, de hallottuk, kummm!
          De hová megyünk este, Pista...

/FŐNÖK elordítja magát, majd ijedten saját szájára tapasztja kezét, tudva tudván, dudva dudván, turba turbán -de ezt itt most ne folytassuk, mert a végén még kiesünk az ifjűségi irodalom bugyraiból-, hogy a következő rövid szavacskának az adott hangerővel történő kiejtése talán adekvát lett (vagy litván? nyilván!) volna más helyen és időpontban, de ott és akkor nem./

FŐNÖK: -Kusss!!!

/Kép -mint háttér- marad, de három kisebb képen láthatjuk, milyen hatást is gyakorol a kisemberi kajabálás menekülő barátainkból. Nos: 1.
   NY bizony répázna,
   Ejnye, a kis parázna!
   És, ha tudná, mi volt ez,
   Egyből be is parázna!

Ijedelméből kifolyólag elengedi a még inkább a földben lakozni akaró répát (aki gyorsan el is búvik, rendesen), és lendületileg vezéreltetve, hátrafelé bebucskázik a sufniba. Ez egy falhoz épített, keskeny tákolmány. Beérkezve, mindenféle szerszámok hullása kezdődik alá, mit is betetőzve, NY fejére pottyan egy üllő. KO!

2. F is felkapja a fejét, s ezen ösztönös mozdulat fejbeverést eredményez. Ugyan ez még csak mindösszesen egy fejkongást -amiről mindenki tudja, UGYE?!, hogy a fejdobolás egy egzotikus változata- okoz, ami nem jelentene fejtörést hősünknek. Nadeviszont, az etető reá dőlése... KO!

3. B a sötét szobában épp egy egeret próbál elkapni, de az érzelmektől túlfűtött hang dezorientálja, így a falnak csapódik. Széttárt szárnyakkal lecsúszik, hátán fekve, a fal mellett, kiterül. KO! Egy szempillantás alatt előbújnak az egerek, akik körtáncot járva a következő derűs dalocskát dúdolgatják, persze cincogi hangon:
   Sárgarépa, zöld uborka, kummm!
   Kipurcant a hülye bagoly, kummm!
   Bezárt neki a szemészet,
   Nem lesz itt több egerészet, kumma-kumma-kummm!

A három filmecske nagyjából egyforma hosszú legyen; először egyszerre, másodszor külön-külön menjen le, Replay feliratokkal./

 25. rész: Az ostromba ostrom, avagy az otromba otrom (esetleg nem tetszik valami, he?!) 

/A csapat a fák között, de már közel a házhoz, áll./

FŐNÖK /suttogva, de az előzetesen végrehajtott ordításhoz képest értelmezhetetlenül halkan/: -Valaki járt a mi szépséges palotánkban, de az is lehet, hogy még most is ott van! Az ajtók és az ablakok tárva, sőt, nyitva! Nem így hagytuk itt ezt a kis kastélyt, ugye, fiúk? 

/Megnevezettek élénken rázzák fejüket horizontálisan, csak egyikük, aki az erdőbéli orrabukást okozta -mától egyszerűen Hülye, azaz H-, bólogat mély átéléssel. A FŐNÖK rámered, majd lassan a többiek is. Egyszerre csak H megáll, visszabámul FŐNÖKre. FŐNÖK egy mély sóhajtással a zsebébe nyúl; minimálisan kotorász, majd előhúz egy baromi nagy tantuszt. Leejti. Így hát H-nek leesik./

H: -Bocsika!

/Ezt mondja, és elkezd köröket leírni fejével, amelyekből lassan, rettentő erőfeszítések árán, keresztirányú mozgás alakul ki. A többiek továbbra is döbbenten bámulják, miközben nagyjából kialakul a megfelelő mozdulatsor.

H /újra/: -Bocsika!

/FŐNÖK -kitörvén ámulatából- magához vonja az irányítást. Az azonban ellenáll!/

FŐNÖK /miután jól összerugdosta, s behúzott párat az irányításnak/: -Mossanmár oszt (vagy szoroz?) nyukton maracc-é mán?

/Kérdezett nem válaszol. Bedagadtak a szemei, kidagadtak az erei; dagadt, úgy, ahogy van. H -miközben transzba esve, folyamatosan és nemlegesen rázza búráját- váratlanul megint megszólal./

H: -Bocsika!

/FŐNÖK ezt már nem bírja tovább. Megkérdezi a hozzá legközelebb álló, nagybajszú, totál alkoholista kinézetű martalócot./

FŐNÖK: -Te, fiam, hogy is híínak tégedet? Na, ez a bocsika mindég ilyen hülye volt, vagy csak az akut szereplési kényszer okozza nála ezt a dolgot? 

Megszólított Úriember /tűnődve, ábrándosan/: -Mindég hát, de mossanság minha mék majább... Ja, inkább inkább. De legmajább; ööö, leginkább újholdkor. 

/FŐNÖK úgy dönt, nem áll le elmélkedni azon, hogy mekkora IQ-val kell rendelkeznie csapata tagjainak. Ösztönösen érzi, hogy a soron következő feladat megoldásához elég lesz annyi, amennyijük van. Részletesen kifejti elképzeléseit./

FŐNÖK: -Odalopózunk. Füttyentek. Berontunk. Idegent azonnal felkoncoljuk. 

H: -Bocsika, és ha csak félig idegen?

FŐNÖK: -Arra gondolsz, hogy valamelyikünk ismeri az illetőt, másunk viszont nem?

H: -Bocsika, de nem...! Hanem arra, hogy az egyik fele ismerős, a másik pedig nem...

FŐNÖK /némileg elborulva/: -Akkor azt a felét döföd le, amelyik nem!!!

H: -Bocsika, de nekem nem tetszik ez az egész szurdancsolás! Nem lehetne ezt az egész problémát a parlamentáris demokrácia jól bevált metódusaival feloldani? Mi lenne, ha -pölö- szavazásra bocsájtanánk az egész problémakört?

FŐNÖK /megtépázott idegrendszerrel, de visszafojtott hangerővel/: -Nem!!!

H: -Meg különben is, ha jól tudom -és jól tudom, mert ebből írtam a disszertációmat a turkamurkai egyetem pézsmapocokhajtogató szakán- nem szabad csak úgy, ukkmukkfukk, legyilkolni az ellent! Hanem fogságba kell őt ejteni! A hadifogolynak pedig jár fogorvosi ellátás -ha nála van a TB-kártyája-; napi egy liter vodka, hacsak nem tartalmaz egészségre ártalmas összetevőket, mint pölö alkohol; családlátogatás, ha épp nincs háború; tulipán...

FŐNÖK: -Kuss!!!

/Megint kissé hangosra sikeredik, miért is a hangoskodó újfent szájára tapasztott kézzel jelzi, hogy ezt már megint nem egészen így gondolta./

FŐNÖK: -Azt mondtam, hogy a meglepetés mndig hatásos fegyverét alkalmazzuk az ellen ellen! Csendben utánam!

/A csapat -rettenetesen ordítozva- megindul a tanya visszafoglalására. Pillanatok alatt letapossák FŐNÖK-öt, vidáman botladoznak fel s alá./

FŐNÖK /sárbatiportan, közelről/: -Ezért a csapatért kinyírom a haramiakölcsönzőt!  

/Ostrom szépen zajlik. A csapat a saját maguk által kreált káoszban, fel-alá, rohangászik. Egyikük elvágott nyakkal terül el, a másik tarkójába hátulról áll bele egy nyílvessző. Érintett -kipurcanás előtt- csodálkozva fordul hátra. H egy rajzos használati utasítást böngészve, megpróbálja a nyilat újra kilőni./

H: -Bocsika, a következő már biztosan sokkal jobban fog sikerülni!

/Lenyilazott szépen haldokolódik. A következő nyílkilővés halántékon kapja az előtte elfutó haramiát. Csórikám, azonnal./

H /büszkén a csodálkozó lenyilazott felé fordulva/: -Na ugye, én megmondtam!

Első lenyilazott: -Aha! /Oszt neki annyi./

/Mi is történik önkényes kérófoglaló barátainkkal ezenközben? Nosíme (Jamagucsi)! Bocsánat, az egy másik történet! Így csak: Nosíme!/

/Tehát! Mikor a csendes megszólítás a lepényleső csukva tartására elért pozitív szereplőinkhez, a következő hatás váltódott ki belőlük, sorjában./

/Képernyő, bárhogyan 3 részre osztva. 1.: NY talpra ugrik. 2.: F felemeli a fejét és a füleit. 3.: B kinyitja szemeit. Kábultan tekintenek körbe, halvány lila gőzük sincs, hol vannak, s mi történik. A roham hanghatásaitól megrémülve 1.: NY bemenekül a sufniba, és a sarokba bújik. 2.: F arccal előre beáll egy lóállásba (s így egy jó állásba kerül?). 3.: B szemei elkerekednek, s ijedtében egy gerendára röppen./

/A négy emberes kemény mag végső rohamra indul. Beugrálnak az ablakon, berontanak az ajtón, persze iszonyatos üvöltözések közepette. Győzedelmes csatakiáltás hangzik kifelé./

Rablók /egyszerre/: -Győzelem!!!

/Komoly zabálás-ivás veszi villámgyors kezdetét. Betántorog H is, kezében az íjjal./

H /beordít/: -Alkálielem!!!

/Többiek leesett állal bámulnak reá. H átcsoportosít./

H: -Bocsika! Hát persze, hogy győzelem!

/A fél arcával a sárba tiport FŐNÖK felkászálódik, és a heveny tivornya kiszűrődő zajait követvén, elindul vala a ház irányába. Menetének közepette rapid vizsgálatot végez a támadás során veszteségként elkönyvelhető bajtársakon. Villámgyorsan jut tuti következtetésekre (ettől kezdve a CSI, NCIS, de a többiek is csukják be szépen a boltot). Belép az ajtón; mulatozás leáll, mindenki rá néz./

Főnök /8,7 amplitúdós fenyegetéssel a hangjában kérdezi/: -Szóval győztünk?!?!?!

Mindenki (H-t leszámítva), egyszerre: -Győztünk!!!

H: -Vesztettünk!!!

/Mindenki döbbenten néz rá. H visszanéz./

H: -Jól van na, győztünk! Mostanmegmár, miafrancotgermántszászt bámulóztok így reám, he?!

Főnök /kitartóan, ugyanabban a hangnemben, mint előtte/: -Mi történt az ellenséggel?!

Többi /lelkesen, egyszerre/: -Legyőztük őket! Elvágtuk a torkukat! Lenyilaztuk őket! VÉGÜK VAN!!!

Főnök /nem ismétlem önmagam/: -Mi van Böfögővel?!

Egyik /vállát vonogatva/: -Hát, láttam szegínt, átlűve...

Főnök /még mindig/: -És hol van a Fogatlan?!

Másik /füle tövét vakargatva/: -Hát, kint hever, nyakaszegetten...

Főnök /kitartóan/: -És mi történt a Csámpással?!

EgyikMásik /barátfülét majszolgatva/: -Hát, agyafúrt lett, ölég megkésetten...

Főnök /immáron maradék csontfogait és az idő vasfogát csikorgatva/: -És mi történt az ellenséggel?!

Haramiákok /kissé csodálkozva, hogy Főnökük ezt a nyilvánvaló tényt nem látja át, de azért újfent lelkesen és egyszerre/: -Legyőztük őket! Elvágtuk a torkukat! Lenyilaztuk őket! VÉGÜK VAN!!!

Főnök /acsarkodva/: -És hol van az ellenség?

Hősök /kevésbé lelkesen, s a Főnök abnormál agyi állapotára utaló jelzések alkalmazásával -nyitott tenyér  arc előtti lengetése keresztben; halántéknál agy felé történő fúró mozdulatokkal; stb.-, egyszerre/: -Legyőztük őket! Elvágtuk a torkukat! Lenyilaztuk őket! VÉGÜK VAN!!!

Főnök /bele a képernyőbe, eltorzult ábrázattal/: -Ezért tutira megfojtom a Banditaközvetítőt!

/Reklám. Angyalhangon énekelve iszonyat arcok úsznak keresztbe-kasul a képen. A dal szövege elég bonyolult, le is írom, nehogy elfelejtsük: "Bandita, bandita, bandita..." stb. Mondjuk, legyen szó-szó-mi és tá-titi. Na, ez vagy hússzor, a végén két extravagánsan ocsmány pofa kinagyítódva, a szöveget erősen megnyomva, durván és harsányan, bele a mi képünkbe: "Banditákat kölcsönbe!" Ez legyen szó-fá-mi-ré dó-dó-dó, azaz tá-tá-tá-tá ti-ti-ti./

/A képet egy bárd hasítja ketté, mely mögött maga a Főnök vicsorít, csúnyán./

 

 

 

 

 

 

Oldal: 23 - 25. rész: NY, F és B története.
Micimackó és barátai igaz története, avagy a világ vége - © 2008 - 2025 - micimacko-igaz-tortenete.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat