19. rész: Zsebibaba Ausztráliában

/Később. Valamikor. ZS egy ausztrál, sivatagi, lámpás kereszteződésben áll, a lemenő nap halványan integet néhány kósza sugárral az elmúló szombatnak. A lég tüzes, itt-ott picurka szelek döngicsélnek, mint megannyi virágot kereső méhraj. Az aszfalt még ontja a napközben beszipkázott forróságot, de az osonó sötétség már eltakarja a levegő kisértetiesen remegő táncát. Összefoglalva: baromi meleg van, még úgy este 10 felé is. ZS kezében egy pohár, azzal a nyilvánvaló szándékkal, miszerint kéregetni fog. Szakadt. Méretileg immáron K. Fentről látjuk, hogy a kereszteződéshez egy zajos-neonos kocsma is tartozik. Autó áll meg a pirosban. ZS odaugrál, és benyújtja a poharat a letekert ablakon. Pacák -szinte oda se pillantva- unottan eltolja a kezet. ZS hátrafelé, hang nélkül elugrál. Pacák döbbenten próbál visszaagyalni, hogy miféle kezet is látott. Belenéz a visszapillantó tükörbe. Látja ZS-t kényelmesen ugrálva távolodni./

PACÁK: -Hé!

ZS /megtorpan/: -Ez a hé nekem szólt?

PACÁK: -Igen, igen, igen, igen! Visszajönne, kérem?!

/ZS visszapattog./

PACÁK: -Ez, ugye, jelmez magán?

ZS: -Téved, uram, ez nem álruha, hanem valódi kengurubőrbe bújt valódi kenguru. Nevem ZS. Na, ad egy dolcsit, vagy békén hagy?

PACÁK: -Hát én ezt nem hiszem el!

ZS: -Nem kötelező, de mi lesz a dolcsimmal?

PACÁK /ocsúdva/: -Persze, persze!

/Kotorászik a zsebében, előhalászik egy egydollárost, átnyújtja ZS-nek, aki már indulna is a kocsma felé, miközben a pénzt az erszényébe gyömöszöli. A kengurubőrösbe, természetesen. Az emberi lény még mindig hitetlenkedve kérdez utána./

PACÁK: -Mondja, lehetne magával beszélgetni? 

ZS /visszafordulva és gyanakodva/: -Maga valami újságíró?

PACÁK: -Dehogy, csak úgy érdekel, hogy...

ZS /félbeszakítja/: -Jó, hát egy sör mellett szóba kerülhet a rögbi, az időjárás, az adórendszer...

PACÁK /döbbenten/: -Az adórendszer?!

ZS: -Igen, ilyenek. De figyelmeztetem, a családom és a múltam tabu.

PACÁK: -Rendben van. Beállok, és bent találkozunk.

 

20. rész: Kis éji repülés

/ZS ül a zajos, füstös bárban a pultnál, ide-oda nézeget. A bent iddogáló-cigiző-biliárdozó, sűrűn pisáló, ritkábban okádó emberi lények (hím-nő-semleges neműek egyaránt) ügyet sem vetnek rá, lévén mindennapos vendég. Bejön Pacák, gyakorlottan rálel ZS-ra, felül mellé./

ZS: -Akkor vendége vagyok egy sörre?

PACÁK: -Persze, persze!

/ZS int a csaposnak, érkeznek a korsók. Szó nélkül kortyolgatnak, miközben PACÁK folyamatosan méregeti ZS-t, érezhetően erősen hitetlenül. Önkéntelenül kibukik a száján (nem, nem hány)./

PACÁK /önkéntelenül/: -Ez egyszerűen fantasztikus!

ZS /nekiörülve, hogy talán talál egy közös témát/: -Maga is ezt szereti? Szerintem ez a világ legjobb söre, főként csapolva!

PACÁK /kapcsol/: -Igen, igen, én is pont erre gondoltam! 

/Sietve kortyol párat, majd továbbra is (a kamera az ő szemével) keres valamiféle áruló nyomot, amiből kiderülhetne ZS szőrméjének jelmez mivolta. De mivel semmi ilyet nem talál, botor módon úgy dönt, hogy kiugrasztja a nyulat a bokorból./

PACÁK: -Mondja, maga mindig kenguru volt? Netán a kedves mamája is?

/ZS elkomorodik, nagyot sóhajt. Kép fel, ki a kricsmiből, a kereszteződés fölé. A túlsó oldalról nézve, az aszfaltba nyomatolva, megnyújtva látjuk K-t. Virágárus leánynak van öltözve, kosárka az egyik karján, a másik kezében egy kis csokrot tart. Elkerekedő szemmel nézi azt a valamit, ami nyilvánvalóan bele fogja őt döngölni az aszfaltba. Kamera ráközelít az arcára; ezenközben egy hatalmas kamion -óriási tülköléssel- átszáguld rajta/felette. ZS mély fájdalommal Pacákhoz fordul./ 

ZS /kissé emelt hangon, erősen visszafogott indulattal/: -Mintha azt mondtam volna, hogy a múltam és a családom tabutéma...!!!

PACÁK /na, itt az emberi lény hülye, és nem kapcsol/: -Jó, persze, értem én! De hát azért meg kell értenie, az ember nem mindennap találkozik egy beszélő kenguruval! Fel nem foghatom, hol tanult meg beszélni! Ráadásul, mintha angol kiejtéssel dumálna... Ugye, nem akarja nekem bemesélni, hogy valami angol iskolából fújta ide a szél?!

ZS /hangosabban, a kocsma közönsége számára is érthetően/: -Még egyszer, előre tisztáztuk, hogy a múltam és a családom nem téma!

/Az ivóban lassan elül a csatazaj; a kamera körbepásztáz, az emberek egy része aggodalmaskodva, lopva ZS-ékra tekintgetve, libasorban (KÖSZÖNÉS NÉLKÜL!), elhúzzák a csíkot. A többiek viszont -mintha csak egy amatőr színház alkalmi előadásához készülődnének- nézőtérré rendezik át a kricsmit.  PACÁK egyelőre gyanútlan./

PACÁK: -Jó, jó, értem én... De ha maga lenne az én helyemben, biztosan maga is megőrülne a kiváncsiságtól, mi is ez az egész!

/Miközben sóderol, a kép a csapost mutatja, aki elővesz egy szuperhosszú dákót, melynek a végére  egy kréta van kötözve. Egymásra néznek ZS-vel, majd mindketten a plafonra. Ott kerek foltozások láthatóak, leginkább ZS jelenlegi tartózkodási helye fölött. A kocsmáros -nem véletlenül, de- pont ZS-ék fölött egy hasonló átméretű kört formál. Újra egymásra pillantanak; ZS rábólint.

 PACÁK /az egészből semmit sem észlel/: -Tudja, hogy van ez! Az ember jön-megy a világban, lát ezt-azt; ma már szinte mindenki tud mindenkiről-mindenről mindent; tudja, tévé, rádió, ilyenek. És akkor, itt a világ végén, a semmi közepén, valami olyannal találkozik, ami csodaszámba megy. Biztos vagyok benne, hogy magába is akkora lukat vágna a kiváncsiság, hogy ... 

/Tekergeti a nyakát, hogy a megfelelő kifejezést megtalálja, s fel sem tűnik neki, hogy ZS lekászálódik székéről, és megáll előtte, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy megtalálja. Automatikusan fordul ZS után, s végre kinyögi./

PACÁK: -... hogy csak!

ZS: -Amit mondtam, megmondtam! A családom és a múltam...

PACÁK /közbevág/: -Aha, most már értem!Azért ismételgeti állandóan a süket dumáját, mert ez az izé csak maskara magán! Átvágjuk az erre vetődő hülye idegeneket, ugye? Na, most már tényleg elég az idióta tréfából! Mutassa, hol a cippzár!

/PACÁK átnyúl, és nekiállna matatni ZS-n, miből  kifolyólag kap egy olyan balhorgot, hogy -pontosan az előre kijelölt krétakörön keresztül- iszonytató sebességgel, űrrakéta-zúgással elhagyja a krimó területét. Nyílegyenesen a világűr felé. Tapsvihar, fütyülés, éljenzés; a közönség helyéről felpattanva üdvözli a nap hősét. A hangzavaron áthatolva ilyen ajánlatok hanzanak el: -Vendégem vagy egy sörre; -Egy whiskyt a mi ZS-ánknak; stb. A csapos lenyúl a pult alá, és megnyom egy gombot./

/Mentősök heverésznek állomáshelyükön. Az egyik hátracsuklott fejjel horkol, a másik -enyhén csorgó nyállal- férfimagazint nézeget, a harmadik a tévé távkapcsolóját nyomogatja. Megszólal egy csengő, és az oldalfalon elhelyezett táblán egy piros lámpa villog. Mindhárman rámerednek./

/A tábla maga. 4 x 3-mas elrendezésben különféle színű lámpák, alattuk összevissza lógó feliratok, mint pl. Town Hall, School 1., School 2., Police, Kindergarten, Hospital, Bill's Inn, stb. A Billé villog./

FŐMENTŐS: -A kocsmában buli van! Ugorgyunk!

/Nagyjából így is történik. Kirohannak a mentőkocsihoz, belepattannak, csikorgó gumikkal és szirénázva, elindulnak./

/A kocsmából -kedélyesen beszélgetve, ordítozva, énekelve a kitódul a nép. A villogó mentőautó is befut. A nézők már az égboltot vizslatják. Mentősök kipenderednek a kocsiból, felmérik és megértik a helyzetet./

FŐMENTŐS: -Á, ZS, te voltál? Szerinted hová álljunk?

/ZS néz felfelé, lefelé; szemével méricskéli a lehetséges becsapódási helyeket. Aztán rámutat egy helyre./

ZS: -Azt hiszem, itt jó lesz!

FŐMENTŐS: -Biztos?

/Fentről látjuk, hogy a mentősök kifeszítenek egy ponyvát, és felfelé nézve várnak. Egyre erősödő süvítéssel PACÁK közelít az anyaföld felé. Mindenki felfelé néz, lélegzet-visszafojtva. PACÁK pontosan a mentőre zuhan, annak amortizációs folyamatát lényegesen meggyorsítva. PACÁK -nagy nyögések közepette- kivergődik az autó romjai közül, majd összeesik. Mentősök -kezükben még mindig a ponyvával- szemrehányóan néznek ZS-re./

ZS /széttárván kezeit/: -Tévedni emberi dolog.

/Mindenki megindul az ivó felé. Újra szirénázás hangja közelít. A nép megtorpan, a hang irányába fordul, elcsendesedik. A helyi főzsernyák érkezik. Kiszáll kocsijából, gyors helyzetértékelést tart. ZS-t megpillantva, előhúz egy papírlapot, amin ZS gyermekkori képe látható. A fénykép felett "Wanted", alatta innen olvashatatlan szöveg. Átnyújtja a címzettnek./ 

RENDŐRFŐNÖK: -Ismerős neked ez az alak?

ZS /kissé ijedten/: -Hmmm... Úgy tűnik, mintha én lennék, kissé fiatalabb kiadásban.

RENDŐRFŐNÖK: -Akkor ...(hatásszünet) ez neked szól!

/Megkönnyebbült sóhajtások mind ZS, mind a nép részéről. Visszatódulnak a szeszterembe, bár néhányan, menet közben, kommentárokat fűznek a jelenethez, miszerint: -nade, főnök!, vagy -még jó, hogy nem az APEH; és a többi. A főzsandár -időközben- átnyújtja a papírt ZS-nek, és figyelmét a helyzet állására fordítja. A mentősök immáron összetekerintették a vásznat, most PACÁK felett állnak, erősen tanácsmentesen. A sikertelen bolygóelhagyási kisérletet szenvedett egyed kissé magához tért. Rettenetesen üvölt, testrészei elképesztő alakzatot formálnak. Gondos fősmasszer tollat és jegyzettömböt vesz elő./

FŐMENTŐS: -Ezzel meg most mit csináljunk?

FŐRENDŐR: -Gondolom, gondos kórházi ápolásra fog szorulni néhány hónapig.

FŐMENTŐS: -De ezzel a kocsival bajos lesz szegénypárát a felcserek kezére juttatni!

RENDŐRFŐNÖK /egy pillantással felmérve a mentőkocsi állagában bekövetkezett negatív változásokat/: -Hát, ezzel tényleg.

/Pillanatnyi pauza. Mindenki teszi a dolgát, miszerint főzsernyák irdogál, mentősök tanakodnak, PACÁK sakálkodik. Egy alak halad el mellettük. Fakabát felkapja a fejét./

RENDŐRFŐNÖK: -Tim fiam!

/Nevezett megáll, visszafordul. Basszus, pedig már közel volt a cél./

TIM: -Igen, főnök?

RENDŐRFŐNÖK: -Hol voltál?

TIM: -Hát, ha tényleg pont ez érdekli magát, akkor bevallom, hogy kihúgyoztam annak a nagy részét, amit előzőleg beszlapáltam...

RENDŐRFŐNÖK: -Kocsival vagy?

TIM: -Hogyne, főnök, de becsszóra mondom, eszem ágában sincs, hogy beüljek a volán mögé... Majd Josh hazavisz; tudja, az a vékony, egyszálbél fiú. Na, hát ő történetesen antialk...

RENDŐRFŐNÖK /közbevág/: -A kisteherautóddal vagy?

TIM: -Persze, főnök; az igazat megvallva, nincs is másom!

RENDŐRFŐNÖK /az egészségügyi rohamszemélyzethez fordul/: -Itt van ez a derék legény, a TIM fiú. Bevállalta, hogy bevisz titeket meg ezt az egyszemélyes Laokoón-csoportot a kórházba. TIM már valamiféle protestálásba kezdene, ezért a zsaru kénytelen a fogai között odasziszegni neki./

RENDŐRFŐNÖK /tehát sziszegve/: -Én meg cserébe fél évig nem ellenőrizlek, te hülye!

/Fent nevezett érv hat. Vagy hét. TIM-nek viszont egyáltalán nem nyolc, mivel sűrűn előfordul a kocsmában. Ezért hát tiltakozását gyorsított iponnal legyűri. A problema azért még nincs teljesen megoldva./

FŐMENTŐS: -Azon a platón szállítsuk? Mire a kórházba érünk, kiordítja a tüdejét a fájdalomtól!

RENDŐRFŐNÖK: -Á, nem hiszem! Legfeljebb bereked egy kicsikét.

FŐMENTŐS: -És ha valaki megkérdezi, hogy mi a frász történt ezzel, és miért óbégat olyan jelentősen?

RENDŐRFŐNÖK: -A fene enné meg, elvégre ti vagytok a gyógyászok! Találjatok ki valamit! Tudom is én, mondjátok azt, hogy a pasi bejógázott, és most örömében kajabál, mert azt hiszi, elérte a nirvánát...!

/A három mentős azzal az arckifejezéssel méregeti a rend őrét, mely -nagyjából- az orvos-agyalágyult beteg bensőséges kapcsolatát jellemezheti. A rendőr pár pillanatig visszabámul, de aztán csak legyint egyet, s ennyit mond csak lemondóan./

RENDŐRFŐNÖK: -Áhhh...

/Elindul kocsija felé. A mentősbrigád nekigyűrközik, hogy feltegyék PACÁK-ot a platóra. RENDŐRFŐNÖK a kocsijánál még irkálgat valamit. PACÁK, aki eddig csak jobbára nyöszörgött, váltakozó amplitúdóval, most óriásit ordít. RENDŐRFŐNÖK ijedtében tollat-noteszt eldobál./

RENDŐRFŐNÖK: -Csak finoman, fiúk! 

/A kocsmában ZS nézegeti a papírlapot, amit a lokális főfakabáttól kapott. Újfent nézegeti, leteszi, beleiszik a korsó sörébe. Majd a csapos orra alá tolja./

ZS: -Ted, olvasd már fel nekem, kérlek! Valahogy kimaradtam az iskolarendszerből! Köszönöm!           

    

          

          

        

 

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 19 -20. rész: Zsebibaba Ausztráliában
Micimackó és barátai igaz története, avagy a világ vége - © 2008 - 2026 - micimacko-igaz-tortenete.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat